Nagy utazás az ELÉG világába - 5. rész

Tegnap a döntéseinkből fakadó öröm kérdését jártuk körül. Ma egy kicsit a pénz és az öröm kapcsolatánál időzünk. 

"5. KÉTES FELTEVÉSEK

"...nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete." – Lukács 12:13-34

Néha megkísért az a gondolat, hogy ha félre tudnék tenni elég pénzt, akkor pihenhetnék és lenne időm a számomra fontos dolgokra: minőségi időtöltésre a barátaimmal és a családommal; nehéz időket megélt emberek segítésére. 

Az a gyanúm azonban, hogy téves ez a logika, hiányzik az ellentmondó bibliai elvek valamilyen felszabadító egyensúlya. Anthony de Mello, indiai pap története erre az ellentmondásra emlékeztet.

A gazdag gyáros északról megdöbbenve látta, hogy a déli halász kényelmesen fekszik a csónakja mellett.

"Miért nem halászik?" – kérdezte a gyáros.

"Mert mára elég halat fogtam." – mondta a halász.

"Miért nem fog többet?"

"Mit kezdenék vele?"

"Több pénzt kereshetne, azon motorcsónakot vehetne, mélyebb vizekre evezhetne, és több halat foghatna. Azután jobb hálókat vehetne, ezekkel még több halat foghatna, ami még több pénzt jelentene. Nemsokára két csónakot vehetne ... talán egy egész flottát. Akkor aztán olyan gazdag lenne, mint én."

"Akkor mihez kezdenék?"

"Élvezhetné az életet."

"Mit gondol, most mit csinálok?"

Earl Martin"

Anthony de Mello története nagyon jól rímel egyik kedvenc könyvemre, melynek címe Momo. Ebben szerepelnek az aktatáskás szürke urak, akik arra veszik rá a hétköznapi embereket, hogy adjanak át nekik időt, melyet majd ők befektetnek, s később sokszorosan adják vissza. Persze az emberek nem tudják, hogy ezeket a perceket, napokat és órákat sosem látják majd viszont, ellenben a szürke urak egyre erőszakosabban gyűjtik majd be minden szabad percüket az aláírt szerződésre hivatkozva. 

Rohanó világunkban sokszor eszembe jut ez a könyv. Mi is csak rohanunk, alkut kötünk a szürke urakkal, nekik adjuk az időnket és csak reméljük, hogy majd egyszer sokszorosan visszakapjuk. Közben pedig egyre jobban eltávolodunk azoktól, akik szeretnek, akik nekünk adattak, hogy szeressük őket. Egyre jobban elfelejtjük, hogy mit is szerettünk csinálni, amikor még volt szabadidőnk. Elfelejtünk játszani. Elfelejtünk élni.

"Mi a jó egyensúly a "kielégülés elodázása" és a "holnapért nem aggódás" között?

1957-ben az átlag amerikai fizetés 8000 $ volt (mai árfolyam szerint). Ma az átlagkereset több mint 16000 $, vagyis megkétszereződött. Mégis 30%-ra esett 42%-ról azoknak az embereknek az aránya, akik meg vannak elégedve anyagi helyzetükkel.

Ha a nálunk gazdagabbakkal hasonlítjuk össze magunkat, vagy azon tépelődünk, mennyit kereshetnénk, soha nem leszünk boldogok és elégedettek. Az "elég" nem egy számszerű cél, hanem hozzáállás kérdése. "Két módon lehet megelégedettségre jutni. Az egyik mód az, hogy egyre többet gyűjtünk. A másik mód az, hogy kevesebbel is beérjük." – G. K. Chesterton

Életem során egyre több lesz-e a birtokomban lévő tárgy, vagy egyszer csak kimondom majd: elég?

Mennyit kell összegyűjtenem ahhoz, hogy megtehessem, amit igazán meg akarok tenni?

Mit teszek jelenleg azért, hogy élvezzem az életet?

Tölts el egy estét a szüleiddel, nagyszüleiddel, vagy olyan ismerősöddel, aki már nyugdíjas! Kérd meg őket, beszéljenek arról, milyen döntéseket hoztak életük alakításával kapcsolatban! Mely döntésük hozta a legtöbb örömöt? Mi az, amit visszagondolva többször szerettek volna csinálni?"