Nagy utazás az ELÉG világába - 10. rész

Az ELÉG EGYSZERŰSÉG hetének második napján a szegénység és gazdagság kérdésével foglalkoztunk. Ma az együttlét adta gazdagságról lesz szó.

"10. AZ ÖRÖM NEM TÁRGYAKBAN REJLIK, HANEM MIBENNÜNK

"Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? (Ézsaiás 55,1-5)

A tavalyi anyák napján 11 éves lányom, Laura összefoglalta, miért szeret: 1) jól főzök, 2) érdekeseket mesélek, 3) elviszem őt vásárolni.  Mindhárom időigényes inkább, mint pénzigényes. 
Ami a gyerekeim ízlését illeti, nem válogatósak. Legjobban a palacsintának, rántottának, spagettinek, pizzának és az egyszerű kenyérnek örülnek. 
Meglepett, hogy könyvmoly lányom megjegyezte azokat a meséket, amiket olvastam neki. Egyedül is tudna olvasni, de amikor én olvasok neki, összebújunk az ágyon, megbeszéljük a hallottakat, kiemeljük az értékeket. 
No de a vásárlás! Elrontottam valamit, hogy a lányom egyik kedvenc időtöltése a pénzköltés a sétálóutcákban? Némi megfontolás után rájöttem, hogy a vásárlás egyike azon ritka alkalmaknak, amikor egyedül lehet velem, mivel családunk férfitagjai utálják az üzleteket. Nem kér olyant, amire nincs szüksége. Egyszerűen szeret kimozdulni, járkálni. A sok felesleges dolog között gyakran kifejthetjük véleményünket. "Laura, nézd ezt a szép pulcsit!" "De anyu, nincs szükségünk ilyen drága holmira!" "Hogy tetszik ez a ruha?" "Nem vetted észre, hogy vegytisztítani kell? Minek költsünk ilyesmire?" 
A gyermekeim néha túl sok dolgot kérnek. De amikor elgondolkodnak azon, hogy mi a legfontosabb, az időmet akarják, együtt elköltött étkezéseket, közös meséléseket és kirándulásokat. Ilyen alkalmakkor tudunk arról beszélni, hogyan válaszolunk Jézus meghívására az életre.

Susan Mark Landis"

Két év körüli kislányom egész nap körülöttem sertepertél. Segít a házimunkában - egyedül akarja kiszedni a centrifugából a beletett ruhákat; kivinni a körszárítót, amire felcsipeszeltem a ruhákat; felseperni; port törölni és még sorolhatnám. Hozza a mesekönyvet, hogy meséljek. Közli, hogy "Anya! Gyurmázzunk!" Nekem adja a saját idejét és kéri magának az enyémet. Számára a magánidő nem létezik. Vagy nagyon ritkán. Ha nagyon belefeledkezik a játékba. De azt is leginkább akkor, ha ott vagyok a közelben én, vagy valamelyik közeli hozzátartozó. Számára az együttlét az ÉLET. Az érték. És nem érti meg, hogy miért érdekli jobban anyát a számítógép, mint az, amit vele együtt lehet csinálni. Ezért jön, hozza a széket, vagy kéredzkedik az ölembe, hogy ő is kivegye a részét abból, amit én csinálok. Nekem persze nehéz, mivel szeretnék nyugodtan dolgozni, haladni a háztartással, vagy elolvasni egy könyvet. Nehéz átzökkenni egy másik látásmódba, ahol az együtt töltött időnek nagyobb az értéke, mint a magánidőnek és a munkának. A mosolya szokott segíteni átkapcsolni. 

Van valaki, aki a Te idődet is így követeli és neked adja az övét? Ő mivel kapcsol át Téged? Vele kapcsolatban tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket.

"Megadom-e azoknak, akik szeretnek engem, azt, amit a legjobban szeretnének tőlem?

Egyszerű dolgokat is fel lehet használni arra, hogy a különleges együttlét hangulatát megteremtsük szeretteink körében. Művészeti alkotásokat is hozhatunk létre egyszerű tárgyakkal. Ilyenkor a bennünk élő teremtő, szerető Isten képét formáljuk meg.

Tudok-e annyi időt tölteni szeretteimmel, amennyire szükség van kapcsolatunkhoz?

Mit kellene tennem, hogy több időm legyen?

Teremts különleges alkalmat a "semmiből" valaki számára, akit szeretsz. Gondold végig, mit csinálna a legszívesebben. Csak kéznél levő, egyszerű tárgyakat használj a tervezett tevékenységhez."