Nagy utazás az ELÉG világába - 9. rész

Tegnap új "hetet" kezdtünk - az ELÉG EGYSZERŰSÉG hetét. Az első napon a tárgyaink képviselte fogságra néztünk rá. Ma arra nézünk rá, hogy mihez képest vagyunk gazdagok, vagy szegények.

"9. ADD NEKÜNK EZT A NAPOT

"Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy...örököljék az országot?" (Jakab 2,1-7)

"Tanító úr, kölcsön tudna adni öt bahtot?" Belenéztem a 12 éves Piak izzadtságtól maszatos arcába. Tanítványom volt, és éppen most kért tőlem 20 centet (kb. 50 Ft-nak felel meg). Nemrég ért haza a bangkoki szeméttelepről, ahol szétválogatja a szemetet, eladja a talált üveget, bádogot, papírt és műanyagot. "Mire kell neked a pénz? Egy kis szerencsejáték a barátaiddal, ugye?" - tréfálkoztam. "Nem, tanár úr, tegnap beteg voltam, és csak 10 bahtot tudtam keresni a szokott 15 helyett. Így nem tudom megvenni a nagymamám orvosságát." 
Ezután Piak elmondta, hogy a szülei nemrégen elhagyták őt és a testvérét. Most a nagymamájukkal élnek abból, amit Piak minden nap iskola után keres a szeméttelepen. Estig dolgozik, így 15 bahtot keres, amiből tízért ételt vesz hármójuknak, ötért pedig gyógyszert a nagymamának, aki állandóan köhög. 
Dühös voltam magamra, amiért viccelődtem a szerencsejátékkal. Mint annyi emberben, úgy látszik, bennem is él az előítélet, hogy a szegények azért szegények, mert lusták és elpazarolják a pénzt. Benyúltam a zsebembe, és elővettem 100 bahtot. "A tiéd - mondtam -, ma vegyél magadnak valami finomat." "Nem fogadhatom el. Csak ötöt kérek. Holnap lógok az iskolából és többet dolgozom. Este már vissza is tudom fizetni a pénzt." Az 5 bahtos érme értékes aranynak tűnt, ahogy odanyújtottam neki. Mosolyogva mondott köszönetet és újból megígérte, hogy másnap visszaadja. 
Néztem, amint fáradtan elment és könnyek futottak végig az arcomon. Mennyi mindent tudna a világnak tanítani Piak, ha figyelnének rá!

Max Ediger (a Soi On Nhut Általános Iskola igazgatója) elbeszélése alapján"

Hányan élnek vajon Piakhoz közeli módon a mai Magyarországon is egyik napról a másikra? Hány gyermek él ilyen körülmények között? 

Nézzek most rá a saját életemre! Mennyire áll közel hozzá? Van-e munkám? Mennyire biztos? Van-e hitelem bármire? Van-e saját otthonom? Jut-e élelemre és a rezsire elég? Mi számomra az elég? Marad mellette még valami? Ha igen, mire költöm? Mi fontos számomra? 

Tudok-e lefelé is nézni, vagy csak felfelé látok és elégedetlenkedem? Meg tudom-e osztani, ami marad? 

Az alábbi - az eredeti elmélkedéssorozatban szereplő - kérdésekre nem lesz egyszerű a felelet. Olyan világban élünk, ahol nem feltétlen mi határozzuk meg, hogy mennyit akarunk dolgozni. Sem azt, hogy mindezt mennyi bérért, bejelentve vagy feketén, ünnepnapokat és szabadságot esetleg meg sem kapva tesszük. De ezekre a válaszokra is rá lehet nézni őszintén. A vágyainkat és a valóságot meg lehet nevezni. Kicsit talán könnyebb lesz.

"Mit tanult az iskolaigazgató Piaktól?

Az életnek anyagi alapja van. Alapvető szükségletünk az étel, a ruha és a lakás. Máté 6. fejezetében Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy Isten ismeri szükségleteinket, imádkozhatunk ezekért a dolgokért, és Isten megadja nekünk, ami a legfontosabb.

A gazdag Északon kevesen dolgoznak olyan keményen, mint Piak. Mégis, bárki, akinek munkája van, többet keres nála, mert a globális gazdasági rendszer rendkívüli mértékben "felnagyítja" kereseti lehetőségeinket.

Ha mi, ilyen lehetőségekkel, be tudnánk érni az "eléggel", akkor nemcsak osztozni tudnánk a javakon az olyan emberekkel, mint Piak, hanem életünk is nyugodtabb, stresszmentesebb lenne.

Vajon Isten Máté 6. részben tett ígérete teljesül-e abban, ahogy Piak magára és családjára keres?

Többet dolgozom-e hetente, mint amennyit szeretnék?

Ha igen, minek kellene történnie velem ahhoz, hogy kevesebbet dolgozzak?

Nézegesd a csillagokat! Kérj meg valakit, aki ért hozzá, hogy segítsen felismerni az alapvető csillagképeket! Este imádkozz azokért, akik ezeket a csillagokat nézik éjszaka, és akik a mindennapi kenyérért imádkoznak a Teremtőhöz!"