"20. BÚZATERMELÉS
“ ...és a mi kezünknek
munkáját tedd állandóvá nékünk” (Zsoltárok 90:13-17)
Dél-Mexikóban voltunk; csoportunk egy meredek lejtőjű gabonaföld
közepén állt, közel a hegytetőhöz. Megkérdeztük a farmert, mennyit fizetett a
falujabeli asszonyoknak, hogy gyomlálják a gabonavetést, mennyi volt a föld
bérletének ára és a bivaly kölcsönzési díja a szántáshoz. Egyikünk kiszámolta a
költségeket a várt terméshez képest. "Hisz ez több, mint amennyiért a
városban meg lehet venni a búzát! - kiáltott fel meglepetten. - Miért bajlódik
vele mégis?"
A farmert megdöbbentette a kérdés. Lenézett a völgy
felé. Mi is odafordultunk, s új fényben láttuk a lenyűgözően szép völgyet, a
folyót mélyen lent a házaknál, a körben álló hegyeket. Hűs szellő legyintette
meg kimelegedett csoportunkat. A farmer kezével először a falujabeli emberekre mutatott,
majd a gyönyörű látképre. “Ha az ember magának termeli a búzát...” kezdte, de
nem tudta befejezni a mondatot, mert nem értette teljesen a kérdést.
Csoporttársunk sem tudott mit kezdeni a válasszal.
Bár ő angolul, s a farmer
spanyolul beszélt, nem nyelvi nehézségek miatt nem értették egymást, hanem mert
mások voltak az életről az elképzeléseik. Az észak-amerikai a búzát
végterméknek tekinti, s értékét számokban méri. A mexikói farmer számára a
saját gabonaföld értékét az jelentette, hogy ez kötötte össze a
falujabeliekkel, így vitte tovább a ráhagyott életformát, s ez adta meg neki a
természet, a munka szépségét, élvezetét.
Dave Schrock-Shenk"
Ha kiszámolom, hogy mennyibe került már eddig a várandósságomra való készület, a várandósságom, a szülés, mennyi fizetéstől estem el azért, mert itthon vagyok, mennyit költöttem a kislányomra és mindarra, amire neki szüksége volt eddig... jelentős összeget kapok. Pedig még csak két éves.
Vannak "befektetések", amik sosem térülnek meg. Nekem érték a család. Aki csak a számokat látja, nem fogja érteni.
De ha az élelemnél maradunk, arra is van példám. Évről-évre vásárolunk paradicsompalántákat a kertünkbe. Van, hogy szépen terem, de előfordul, hogy a nap kiégeti, az eső elrohasztja, az utolsó adag pedig már nem érik be. Volt év, hogy egyetlen darab paradicsomot sem tudtunk leszedni a 8-10 tőről. Ha a paradicsom nyári árát nézem, még egy jó évben is jobban megéri piacon venni, mint palántát vásárolni és úgy termelni. Mégis, ha valaki evett már a saját kertjéből tudja, hogy miről beszélek. Más az íze. És nem csak a talaj, a napfény, a vegyszer hiánya teszi. Hanem a saját izzadságunk, kezünk munkája, óvó szeretetünk. Ezek az értékek viszont nem forintosíthatók. És az sem, hogy tudom mennyi bizonytalanság, mennyi munka van egy-egy szem paradicsom mögött. Ha mástól veszem, jobban érzem annak is az értékét.
"Mi szerint állapítom meg
valaminek az értékét?
Ha a földön termesztett
összes élelmet egyenlően osztanák el az emberek között és nem állatok
takarmányozására használnák, mindenkinek kb. 3000 kalória jutna naponta.
A világ lakosainak
többsége tápláló ételhez juthat minden nap. Sok millió farmer termeli meg saját
családjának az ennivalót. Sokuk olyan társadalomban él, ahol az élelem
termesztése majdnem olyan megbecsült, mint maga az étel.
Mégis kb. 1 milliárd ember
kel fel minden nap úgy hogy nincs biztosítva a napi élelme. Sokan mások pedig
elhízási problémákkal küszködnek.
Lassan, odafigyelve
eszem-e az ételt, vagy rendszerint sietve, menetközben?
Hogyan tudnék több élelmet
vásárolni a lakóhelyem környékén élő gazdáktól?
Készíts olyan ételt a
családodnak vagy társaidnak az "elég világában", amit közvetlen
környezetedből beszerzett alapanyagokból főzöl! Hívj meg valakit a
környékedről, aki növényeket termeszt! Kérdezd meg, mit jelent számára az, hogy
mások számára is élelmet termel!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése