Nagy utazás az ELÉG világába - 12. rész

Tegnap azzal foglalkoztunk, hogy tárgyaink, illetve a tárgyak utáni vágyaink fogságban tartanak. Ma arról lesz szó, hogy ezek létrehozása és birtokunkba kerülése révén milyen hatást gyakoroltunk a Földre.

"12. VEGYÜK ÉSZRE HATÁSUNKAT A FÖLDRE

 "A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek az Úr előtt" (Zsoltárok 98)

Gyakran zuhog az eső Kentucky hegyes-völgyes keleti részén, ahol élek. A folyókban, patakokban hömpölyög a sáros víz. Amikor lemegy az ár, könnyen meg lehet látni a magas vízszint vonalát. A part menti fák és cserjék ágain ugyanis fennakad a víz hordta szemét: zacskók, használt pelenkák, üres tejes flakonok. A zavaros víz alatt pedig régi autógumik, szódásüvegek és egyéb kidobott tárgyak vannak. 

Nem mindig volt ez így. A térség természetvédelmi területein a víz tisztán folyik fényes kövek fölött, a part menti fenyők lábánál vastag a moha. Valaha ilyen volt egész Kelet-Kentucky - mielőtt megjelentek mindennapi életünkben az olcsó, eldobható használati eszközök. 

Egyszer egy művészeti órán szobrász tanárnőnk figyelmeztetett bennünket, hogy fontoljuk meg jól, mit alkotunk a Föld nyersanyagaiból: "Ne feledjétek, a szobraitok talán tovább fognak létezni ezen a világon, mint ti magatok! Ezért először tegyétek fel magatoknak a kérdést: milyen hatással lesz az alkotásom a világra?" 

Nem felejtettem el tanárom figyelmeztetését, ezért megfontolom, hogy megvegyem-e a következő rövid életű tárgyat a legközelebbi leértékelésnél. Mennyire fontos? Meddig használható? Mi történik vele, ha nekem már nem kell? Talán meg sem kell venni, mert jó a meglevő is, s Kelet-Kentuckyban valamivel tisztábbak lehetnek az áramló folyók.

Liz McGeachy"

Az elmúlt 25 év nagy változásokat hozott Magyarországon. A hiány gazdaságából nagyon gyorsan átkerültünk a kapitalizmus fogyasztási kultúrájába. Mindenki el akar adni nekünk valamit. A választék óriási és bizony nagyon nehéz nemet mondani. Hiszen ha van pénzem és éppen nagyon kívánatos, vagy úgy gondolom, hogy szükséges is az a dolog, miért ne vegyem meg? A szükséges azonban egy nagyon tág fogalom. A létszükséglettől a jó lehet még valamire fogalmáig bármi belefér. Sőt, azon is túl. 

De nézzük meg néha a másik oldalt is! Milyen anyagokból készítették el azt a tárgyat? Mennyire szennyező az alapanyagok beszerzése, az előállítási folyamat, s majd esetleg a tárgy végső megsemmisülése? Kik készítették és milyen körülmények között. Kikre volt hatással az, hogy az alapanyagait meg kellett szerezni? Az energia, ami az előállításához kellett, vajon milyen forrásból származik? Ennek milyen hatásai vannak és lesznek? Hogyan került hozzám? Milyen messziről? Milyen úton? Ehhez mennyi és milyen energia kellett? Mennyire szennyező a mód, ahogyan hozzám került? És mi lesz vele, ha már nem kell nekem? Megannyi kérdés, de mind ugyanarról szól. Erőforrásokat vettem igénybe és ennek során hatással voltam más emberekre, más élőlényekre és otthonukra.

Amikor a hazai és romániai civil szervezetek a verespataki bánya nyitása ellen kezdtek tüntetni, az egyik ismerősöm éppen az esküvőjére készült. Aktív résztvevője volt a tüntetéseknek. Ők a menyasszonyával például azzal is kifejezték ellenérzésüket, hogy jegygyűrűjüket nem aranyból készíttették. Mert az arany előállítása szerte a világon hatalmas környezeti károkat okoz, a társadalmi hatásokról, a munkások egészségéről és munkakörülményeiről nem is beszélve. Ez elgondolkodtatott. 

Szoktál-e arra gondolni, amikor épp a következő párszáz forintos, vagy többezer forintos tárgyat megveszed, hogy vajon ki készítette, milyen körülmények között és alapanyagainak begyűjtése milyen környezeti és társadalmi hatással járt? Tényleg fontos ez, vagy csak néhány széplelkű környezetvédő túlbuzgósága? 

"Milyen hatással van életmódom a Földre?

Több mint száz éve egy brit közgazdász jellemezte az angol fogyasztók beszerzési "körét": "Észak-Amerikából és Oroszországból jön a gabona ... Peru küldi az ezüstöt, Dél-Afrikából és Ausztráliából ömlik az arany Londonba; a hinduk és a kínaiak termesztik nekünk a teát és a kávét, az összes cukor és fűszerültetvényünk Indiában van. Borunk Spanyolországból és Franciaországból származik, a Földközi-tenger vidéke a gyümölcsöskertünk." (Stanley Jevons, A szénkérdés, 1865)

A mai globális gazdaságban csaknem mindannyian használunk olyan árucikkeket, amelyeket a világ másik tájáról hoztak. Szemetünket autóink kipufogógázával és gyáraink füstjével együtt szétterítjük a világban.

Ablakunkból nem láthatjuk, mi az ára fogyasztásunknak. Meg kell tanulnunk más szemszögből nézni a dolgokat, ha észre akarjuk venni "hatásunkat a Földre".

Veszélyezteti-e valami kedvenc tájam szépségét és sértetlenségét?

Mi kellene hogy történjen ahhoz, hogy ez a táj így megmaradjon nekem és a jövő nemzedéknek?

Ültess egy fát!

Vizsgáld át a szemetet otthon! Ha találsz olyan dolgokat, amiket újra lehetne hasznosítani, próbáld meg kialakítani ennek rendszerét.

Válassz egy kellően összetett tárgyat, ami a birtokodban van - egy biciklit, gépkocsit, sztereót. Járj utána, milyen alkotórészeket vettek el gyártásakor a földből, és a gyártás során milyen hatás érte a Földet. Tedd fel a kérdést önmagadnak: Mennyi ideig fogom ezt használni? Mit csinálok vele, ha már nem kell? Választható-e jobb, kisebb negatív hatású megoldás az adott tárgy megvétele ill. kidobása helyett? Ha igen, fontold meg, ha választanod kell!"