Nagy utazás az ELÉG világába - 13. rész

"13. A LEGÉRTÉKESEBB AJÁNDÉKOK

 "És ha vagyonomat mind felétetem is, ... szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból." (1Korintus 13)

Az ajándékozáshoz kapcsolódik a munkám, ezért tudom, hogy ajándékot venni jó dolog. Egy olyan világban azonban, ahol túl sok a stressz, az eldobható tárgy, a felszínes boldogság, az ajándékvásárlás feladat lesz, kötelesség. 

"Negyven dollárt költöttem az első unokám diplomaosztója alkalmával, ezért erre az unokámra is legalább ennyit kell költenem" - mondta egy holtfáradt vásárló nemrégen. Tíz perccel később már el is ment az ajándékkal, amit valójában én választottam ki. 

Évek során sok olyan ajándékot kaptam, amelyeknek pénzértéke nem volt, mégis drágábbak voltak nekem, mint akár egy rakomány különleges gyertyatartó. Egy váratlan telefonhívás a barátomtól, aki az egészségem iránt érdeklődött, egy recept kis megjegyzéssel: "Ennek a süteménynek az ízéről te jutottál eszembe", a szeretet ezernyi gesztusa a nagymamámtól, aki 50 mérföldeket vezetett zongorahangversenyeimre, rengeteg gyümölcstortát sütött a különféle ünnepekre, és nagyobb útjaim után az üdvözlete vár az üzenetrögzítőmön. 

Mi gátol abban, hogy ma tegyek valami jót? Miért nem vagyok többször kedvesebb, ha a jó szándék megvan bennem? A bőség világában mi teszi a szeretet gesztusait olyan értékessé? Ma, amint belevetem magam világjobbító teendőimbe, két olyan ember intésére figyelek, akik szakértői a kedvességnek: "Nagy dolgokat nem tudunk tenni, csak kis dolgokat nagy szeretettel." (Teréz anya) “Egy kedves szó nem kerül semmibe" (Gertie Rice, a nagymamám) Elhatározom, hogy valami váratlan jócselekedetet teszek ma. Az elég világában, amelyről álmodom, mindenkinek elég az élelem, a védettség, és elég a kedvesség, az öröm, a vendégszeretet és a figyelem is. Az utóbbiak valóra váltását már meg is kezdhetem.

Doris Daley"

  

Van egy dobozom, illetve két dobozom. Mindkettő már szűkké vált, hamarosan nagyobbra kell cserélnem őket. Az egyikben régi leveleket őrzök. Leveleket, képeslapokat a nagyszüleimtől, szüleimtől, régi barátoktól. Egészen az első táborozásom idejétől napjainkig. Bár mostanában hagyományos lapot már csak a szüleimtől kapok, ha valahol járnak a világban és gondolnak ránk. Mindig szerettem levelet kapni, ezért őriztem meg őket. Amikor vártam a kislányomat, elfogott a nosztalgia és újra olvastam őket. Jó érzés volt olyanok kézírását kezemben tartani, akik már csak az emlékeimben élnek - és olyanokét is, akiknek még megköszönhetem, hogy vannak. 

A másik dobozban apróbb-nagyobb tárgyak vannak, melyek fontosak voltak az életem egy-egy szakaszában. Átnézve őket egyértelmű, hogy többségük kötődik valakihez. Érzelmeket idéznek fel számomra. 

Mindkét doboz időről-időre előkerül rendrakások idején, de tartalmukat nem tudom kidobni. Túl értékesek számomra, pedig másnak nyilván csak egy halom lom. Az teszi értékessé őket, amilyen kapcsolatban vagyok, voltam azzal, akitől származik. Ez az érték megfizethetetlen.  

Neked vannak olyan tárgyaid, melyeket azért őrzöl, mert fontos számodra az, akitől kaptad? Erről is gondolkodj el az alábbi kérdésekkel együtt.

  

"Mi tart vissza attól, hogy gyakrabban adjam önmagam ajándékát?

 "Miféle bölcsesség lehet nagyobb a kedvességnél?" - Jean-Jacques Rousseau

A különböző ajándékozási alkalmakkor milyen nem-anyagi ajándékot tudnék adni?

Mi volt a legértékesebb ajándék, amit valaha kaptam?

Legközelebb, ha vásárolt ajándékot akarsz adni, az ajándékot olyan szervezettől vedd, amely az igazságos kereskedelmre törekszik. (Ilyen pl. a Fair Trade hálózat, vagy a Tízezer Falu hálózat: http://www.tenthousandvillages.ca/)"

Magyarországon például a Tudatos Vásárlók Egyesülete kedvezménykártyájának igénybevételével  tudsz tudatosabb ajándékot vásárolni. A Fair Trade, azaz igazságos kereskedelemről is az ő oldalukon találsz egy jó összefoglalót. Néhány üzletről pedig a Humusz ezen oldalán tájékozódhatsz.