Nagy utazás az ELÉG világába - 14. rész

"14. MAGASABBRA A FORRÁSNÁL

 "...mindenben úgy viselkedünk, ... mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan." (2Kor 6,1-10)

Egy kis csoport gyűlt össze winnipegi otthonunkban, hogy életünkről és értékrendünkről beszélgessünk, és hogy eldöntsük, akarunk-e 30 napig az "elég szintjén" élni. 

Először megosztottuk egymással tapasztalatainkat ezzel az életmóddal kapcsolatban. "Az önkéntes szolgálatban és a szemináriumban eltöltött éveink a legértékesebbek számunkra - mondta egyikünk -. Önkéntesként olykor még költségeinket is megtakarított pénzünkből fedeztük. A szemináriumon meg egyik hallgatónak sem volt pénze. Alkalmi munkákkal tartottuk fenn magunkat. Alig volt valamink, mégis életünk legszebb évei voltak ezek, a gyermekeink szerint is." "Lehet, hogy visszatérne az az életminőség, ha megpróbálnátok újra az ’elég szintjén’ élni" - kockáztattam meg a feltevést. "Most meg sem próbálnám" - válaszolta. 

Nem értettem, miért nem akarja ismét átélni életének "legszebb éveit". Megmagyarázta: "A visszatérésünk utáni évek voltak a legfájdalmasabbak az életünkben. Barátaink és hitközösségünk tagjai nagy házakat építettek, új autókat vettek és egzotikus helyekre mentek nyaralni. Senki nem támogatta azt a vágyunkat, hogy egyszerűen éljünk. Úgy éreztük magunkat, mint valami különc csodabogarak, végül feladtuk a próbálkozást. Ezt nem akarom még egyszer átélni." 

Csendben ültünk. Megdöbbentett határozott elutasítása és könnyei. Mennyire másként alakulhatott volna az életük, ha egy olyan egyházba és közösségbe térnek vissza, amely támogatta volna képességüket és elkötelezettségüket az iránt, hogy kevéssel legyenek boldogok.

Dave Schrock-Shenk"

A leírásban említett fájdalmat én is átéltem gyermekkoromban. A szüleim takarékos családból jöttek, ők is ezt az életmódot folytatták tovább. Gyermekként mi nem kaptunk rengeteg és nagy értékű ajándékot. Egy-egy baba, vagy autó, hasznos könyv, kézzel készített ajándék (például egy nyári vászonsátor). Mai fejemmel ezeket nagyon értékesnek tartom. Gyerekként azonban fájdalmas élmény volt, amikor a téli szünet után visszatértünk a suliba és a tanító néni azzal kezdte, hogy mindenki mesélje el, mit kapott karácsonyra. Ez a szocializmus idején volt, tehát még a hatalmas anyagi különbségek előtt, mégis szegényesnek éreztem a többiekhez képest az én ajándékaimat. 

Ma már látom, hogy én viszont sok szempontból többet kaptam. A szüleim rengeteg időt töltöttek velünk, megtanultunk kreatív ajándékokat készíteni és takarékosságuk segítette elő, hogy tanulhattunk és  tudtak segíteni elindulni az életben. Sőt, még többet is kaptunk. Egy életszemléletet. Az ELÉG szemléletét.

Később, amikor bekerültem egy hívő közösségbe, kértek, hogy környezettudatosságomról tartsak előadást. Ám amikor a gyakorlatban is megpróbáltam volna változásokat indítani, megrökönyödve néztek rám. Csak nem gondolom, hogy egy közös ebédre mindenki hozza magával a tányérját, evőeszközét. Hiszen sokkal praktikusabb az eldobható. Elszomorodtam és támogatók hiányában feladtam a kísérletezést. Most, tíz év elteltével néhány korábbi ötletemet mégis megvalósították. Többen indították egyszerre a változást és kitartóbbak voltak mint én.

Te hogyan éled meg a takarékosságot? Szükséges rosszat, vagy értéket látsz benne? Lenne-e lehetőséged nagyobb lábon élni? Ha igen, mi segít visszafogni magad? Ha élhetnél takarékosabban, miért nem teszed meg?  Van-e támogató közösséged?

"Legközelebbi barátaim erősítik-e bennem a hitet legmélyebb elkötelezettségeim iránt?

Egy népszerű mondás szerint: "A víz nem emelkedhet magasabbra forrásánál." Ugyanígy azok, akiket példaképnek tartunk, életükkel mutatják meg, mennyi szintje van az elfogadhatónak, a lehetségesnek. Ezek a példák támogatják vagy visszafogják azokat a kísérleteinket, ahogy legmélyebb értékeink szerint próbálunk élni.

Erősen támogatni kell azt, aki a "túl sok" társadalmában az "elég" szintjén akar élni.

Hogy vélekedik az anyagi javakról egyházam és közösségem?

Legközelebbi barátaim legmélyebb értékeim felé irányítanak, vagy megnehezítik, hogy azok szerint éljek?

Ha nem tartozol olyan csoporthoz, amely támogatná legmélyebb értékeidet, építs ki egyet! Keress hasonló érdeklődésű embereket a barátaid, az egyházad tagjai között. Barátkozzatok össze, és kötelezzétek el magatokat, hogy hosszú távon próbáltok máshogyan élni."

Ismét egy "hét" végére értünk. Az ELÉG EGYSZERŰSÉG hetét éltük. Érdemes visszatekinteni az alábbi két kérdés segítségével a hét legfontosabb kérdéseire.

"Összefoglaló kérdések:

Melyek a legfontosabb új gondolataim a tárgyakhoz való viszonyomról?

Melyek a legfontosabb új gondolataim az emberi kapcsolataimról?"