Nagy utazás az ELÉG világába - 28. rész

"28. FORDÍTOTT IMÁDSÁG
“Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.” - 2 Korintusiaknak 8:8-15

“Isten, kérlek segíts, hogy a szegények meggazdagodjanak, és a gazdagok elszegényedjenek, hogy megtudják, milyen érzés. Azután kérünk, Istenünk, mindenkit hozz középszintre, hogy ugyanannyi étel és pénz jusson mindenkinek. Amen.”
Ez volt a hétéves Ben vacsora előtti imája. Születése óta keresztény szolgálatban dolgozunk. Valószínűleg sokat töprengett már az “elég” jelentéséről. 

Amikor egy zairei gyémántbányász faluban laktunk, Bennek két különböző játszópajtása volt. Az egyik Rupert, egy brit gyémántszakértő egyetlen fia, akinek minden játéka megvolt, amit csak repülőgéppel el lehetett juttatni az ország belsejébe. A másik játszópajtás Sabu volt, az ő szülei menekültek voltak, házukat leégették Zaire egy másik részén. Azokon a napokon, amikor az édesanyja kimosta egyetlen ruháját, Sabunak otthon kellett maradnia. Ben nagyon jól érezte magát mindkét barátjával, de szinte soha nem játszottak hármasban. Ruperték házában távirányítós autóval és elektromos billentyűzettel játszott, Sabuval kis sártéglákat készítettek és kergették a csirkéket. Könnyedén váltott a vagyoni szélsőségek között. Ben nem azért imádkozott, hogy minden szegény ember gazdag legyen, hanem azért, hogy minden ember középszinten éljen. Megérezte az “elég” szabadságát. 

 Jeanne Zimmerly Jantzi

A “mindenkinek elég” elképzelés része-e szerintem Isten tervének az emberiséggel kapcsolatban?

Nagy utazás az ELÉG világába - 27. rész

"27. LÁTOMÁS AZ EGYHÁZNAK
“És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok…” (Joel 2,28)

Hirdessünk a hittel élő embereknek látomást, amelyet Jézus tanítása ihletett! 

A keresztények a 2000. évet jubileumi évnek kiáltották ki! Az egész világon elengedték a kölcsönöket, összegyűjtötték a pénzüket, és elosztották, így mindenkinek elég jutott. Az egyházak az úgynevezett harmadik világból munkásokat küldtek az Egyesült Államokba és Kanadába, hogy megtanítsanak minket, hogyan lehet autók és repülőgépek nélkül utazni, egyszerű, tápláló ételeket főzni, pénzköltés nélkül vigadni. Az egész nyugati világban a keresztények drasztikusan csökkentették a jövedelmüket és összeköltöztek elmélkedő, aktív közösségekbe. Adóbegyűjtők próbálják megfejteni, miért nem tartoznak többé olyan sokan a katonai adóval. Régebbi vagyonuktól megszabadulva szárnyal a lelkük. Járványként terjed az együttérzés, a kiengesztelődés és az öröm. A Szentlélek még a fajgyűlöletet, az osztályok közötti megkülönböztetést és a patriarchátust is legyőzi. 

Az eddig egyházhoz nem tartozók egységesen csatlakoznak a keresztényekhez, hogy Krisztus életében osztozzanak. Isten alkotó ereje, a Szentlélek együttérzése és öröme, Jézus feltétel nélküli szeretete árad az emberekre mindenütt. Ezt a forradalmat Jézus kezdte, aki teljesen emberi és teljesen isteni, aki azért jött, hogy olyanok lehessünk, mint ő, és megkaphassuk az erőt mindehhez. 

Nancy Brubaker

Mi az én látomásom az egyház számára?
A keresztények arra hivatottak, hogy saját erőforrásaikon túl is reagáljanak a világ nyomorúságára. Ehhez a hosszú távú munkához, hitünk megéléséhez, az ad erőt, ha szem előtt tartjuk Isten akaratát az Ő népével. 
Hogyan nyitok teret önmagamban Isten lelke munkálkodásának?

Hogyan érthetem meg Isten szándékát a világgal kapcsolatban?

Írd le, mi történne a világgal, ha Isten minden teremtménye az Ő akarata szerint élne! Csoportotokon belül beszéljétek meg elképzeléseiteket, és azt a lehetőséget, hogy együttes munkával megpróbáljátok megvalósítani azokat!

Nagy utazás az ELÉG világába - 26. rész

"26. TARTSD MEG AZ ELÉRT SZINTET
“...nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.”- Rómaiaknak 6:5-14

Kedves testvéreim az Elég Világából! Jólesik, hogy leírhatom gondolataimat útmutatótokhoz. Nekem túl sok mindenem van. Próbálok alacsonyabb színvonalon élni, változó lelkesedéssel dolgozom ezen. 

Családunk benzinfogyasztása önmagában lehetetlenné teszi, hogy valaha is “megtartók” legyünk. De világosan érzem, hogy Isten küldött erre a hivatásra és ebbe a közösségbe, ahol semmi nem elérhető gyalog vagy biciklivel, tömegközlekedés pedig nem létezik! 

Sokan közülünk jó emberek, de olyan rendszerben élünk, amelyet nem mi teremtettünk vagy választottunk. Az anyagi erőforrások igazságtalan elosztásának rendszerében, hátrányos helyzetű testvéreinkkel ellentétben, mi éppen az előnyöket élvezzük. De együttérzésre is szükségünk van, ahogy változtatni próbálunk a rendszeren, amit nem mi alkottunk, és amiből néha képtelenségnek látszik a szabadulás. Megtartóbb életstílust szeretnék megvalósítani. Fájdalmas lesz, lelkiismeret-furdalással is fog járni, de ha életre szóló változásokat akarok elérni, akkor reménykednem kell, a lehetőséget kell látnom ebben, nem egy újabb nehéz, elviselhetetlen terhet.

Susan Mark Landis"

Egy adott közösségben, rendszerben élve nagyon nehéz változni. Nem csupán a komfortzónánkból való kilépés kényelmetlenségeivel kell megküzdenünk, de számtalan lelki teherrel is. 

Hogyan néznek majd ránk mások? Mit gondolnak rólunk? Milyen társadalmi elvárásoknak, munkahelyi szabályoknak kell megfelelnünk, melyek talán ütköznek az ELÉG-re való törekvéseinkkel. Milyen életkörülmények között élünk, melyek lehetetlenné teszik? 

A magam példájából kiindulva egyetlen apróság: Szeretnék biciklivel járni a munkahelyemre, de messze van és nincs biztonságos bicikliút. Az időtényező azért gond, mert a családi élettől veszek el értékes negyedórákat, a bicikliút hiánya pedig a saját épségemet veszélyezteti. Emellett a munkahelyemen van elvárt viselet, melyben viszont nem lehet, vagy nem praktikus nagyobb távon biciklizni. Tehát bent még átöltözéssel, netán lemosakodással is számolni kell, ami mind hozzáadódik az út időigényéhez. Így közel 50%-kal több időt igényel a napi munkába járás. Mérlegelnem kell tehát és sokszor inkább a tömegközlekedést választom.

"Hogyan tudok az “elégért” küzdeni anélkül, hogy belegabalyodnék az elkeseredésbe, a bűntudatba?

Kedves Susan!

Feleségemmel, Carolynnal együtt, mi is próbáljuk egyszerűsíteni az életünket, mégis túlfogyasztók maradunk. Nem tudom, hogyan lehetne egy megtartó életformára eljutni. Azt tudom, mit kellene tenni, autó helyett buszra szállni, hús helyett babot enni, a házunkat másokkal megosztani. De nincs elég lelkierőm, kreativitásom és indíttatásom, hogy megtegyem mindezt.

Ön is ismeri életformánk néhány negatív következményét. Azt is tudjuk, hogy a szégyen miatt nem fogunk változtatni rajta. Túl sok szegény embert ismerünk a világban, ezért könnyű mondani: mindez túl nehéz, felesleges próbálkozni.

Meglehetősen kellemetlen dolog a mai világban gazdag kereszténynek lenni!

Mégis azt remélem, hogy az evangélium magában hordozza az ígéretet, amely felszabadít gazdagságunkból. Együtt kell dolgoznunk, hogy beteljesedjen ez az ígéret. Az Elég világa valójában olyan emberek keresése, akik velünk alakítják ki a számunkra élhető modellt. Aztán megpróbálunk az “elég” szintjén élni 30 napig, és felfedezzük, hogy érdekes és élhető így az élet. Ön is, mi is konkrét fogódzókat szeretnénk azzal kapcsolatban, hogy mi az “elég”. Ha együtt keressük, meg fogjuk találni ezeket.

Békességgel,

 David Schrock-Shenk

Kapcsolódnak-e ezek a levelek az életemben felmerülő kérdésekhez?

Írj levelet a “Nagy Út” szervezőinek! Meséld el azokat a kihívásokat, amelyekkel szembesülsz, ha az “elég” szintjén akarsz élni! Írj az álmaidról - ahogy élni szeretnél! Mondd el, mire lenne szükséged, hogy közelebb juss az “elég” szintjéhez! Levélcím: World of Enough, MCC, 21 South 12^th Street, Akron, PA 17501."

E-mail címük: mailbox@mcc.org, 

Honlapjuk: http://mcc.org/ 

Facebook: https://www.facebook.com/MennoniteCentralCommittee

Nagy utazás az ELÉG világába - 25. rész

Elérkeztünk az utolsó héthez. Nagyhét van, Jézus földi útjának utolsó hetére emlékeznek a keresztények. Mi pedig az ELÉG világában tett utazásunk utolsó hetét kezdjük meg.

"25. ELÉG EGYÜTTÉRZÉS
“Csak öt kenyerünk van, és két halunk...Mindnyájan ettek, s jól is laktak.”- Máté 14:13-21

A Zairében eltöltött három év során tanúja voltam sok közeli barátom nyomorának és szenvedésének. Ahogy próbáltam segíteni, gyakran éreztem: soha nem elég. Önkéntesi fizetésem 50$ volt egy hónapban; ezer helye lett volna minden centnek. Csak csepp volt a tengerben az a néhány dollár, vagy pár zacskó rizs, amit adni tudtam. Ha segítettem is néhány embernek, végtelen volt a szegénység. 

Méltatlankodtam, miért küldött engem Isten erre a helyre, hogy csak nézzem a sok szenvedést, a segítség lehetőségei nélkül. Idővel megértettem, hogyan élik túl a nyomort a zaireiek. 

Ők úgy hívják, hogy Afrikai Szolidaritás. Ha van valamijük, megosztják. Ha szükséget szenvednek, barátokhoz, családtagokhoz fordulnak segítségért. Mindenki ad lehetősége szerint, mert soha nem tudhatja, mikor lesz saját magának is szüksége segítségre. Csodálatos közösségi szellem épül ki, ha mindenki lehetősége szerint ad. 

Ma már önteltségnek tűnik azt hinni, hogy képes lennék vagy szükséges lenne magamra venni a világ terheit. Tudom, hogy Isten lehatárolt anyagi eszközökkel hozott ide, hogy részt vegyek az adásban és a szenvedésben Isten családjának egyik tagjaként. Annyit adok, amennyit tudok a most szükséget szenvedőnek, s a maga idején ő is ad majd. Ha együttműködünk, másokkal szolidaritásban, elég lehet mindannyiunknak.

 Krista-Anne Rigalo"

Mai világunkban két dolog hátráltatja az adást legfőképp. Az egyik az adásból táplálkozik, a másik a megtartásból. Az egyik esetében egy idő után azt gondolom, mi az a kevés a tengernyi hiányban, amit adni tudok. Hát inkább nem adok semmit. A másik annak feltételezése, hogy amim van, az csupán az enyém, hiszen megdolgoztam érte. Ezért csupán nekem van jogom használni. A szegénységben ezek a feltételezések lehet, hogy megmaradnak, de a túlélés akadályává válnak. Ha nem adok, amikor van miből, akkor nem várhatom el, hogy kapjak, amikor majd nekem nem lesz.  

Milyen szépek azok a közösségek itt a nyugati világban, ahol a közösség tagjai megosztják egymással, amijük van. Akinek kell valami, kér, akinek van, az felajánl. És lehet, hogy csak azt, amit már nem használ. De nem pusztán kidobja, hanem veszi a fáradtságot, hogy megkeresse, megvárja azt, akinek ezzel segíthet. De ne essünk abba a hibába, hogy a lomot, ócska kacatot osszuk meg, ami már semmire sem jó. Ha nem is a legjobbunkat, amink van, de azt, amit még én is használnék, ha szükségem volna rá. A többi valóban mehet a lomtalanításba.

"Elmulasztom-e a lehetőséget, hogy megtegyem, amit tudok, ha nem tudok mindent megtenni?

Elmegy a kedvem a segítéstől, ha a segítségem nem elég nagy a szükséghez képest?

Mit tehetek azért, hogy többet tudjak adni a szűkölködőknek?

Mi az a probléma a világon, amely legjobban lesújt téged? Keress egy szervezetet, amely ezzel a problémával foglalkozik. 

• Van-e olyan pénzmegtakarító változás, amelyre az Utazás késztetett? Egy évig tedd félre a megtakarított pénzt! Havonta küldj ebből az összegből annak a szervezetnek, amely a téged legjobban lesújtó problémát próbálja orvosolni! 
• Ha választásaid következtében időd szabadul fel, dolgozz önkéntesként ennél a szervezetnél!"

Nagy utazás az ELÉG világába - 24. rész

"24. A SZEGÉNYEK KÖNNYEI
“...amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” – Máté 25:31-40

Vietnamban a szegénység időnként ráébreszt minket viszonylagos gazdagságunkra. De ez megszokott, köznapi érzéssé is válhat. 

Ly asszony, egy földműves az ország északi, falusias részéről, megmutatta nekem, mennyire közönyössé válhatok a szegény emberek helyzete és érzései iránt. Újévkor Ly és Ngoc asszony, mindketten farmerek, rizst, babot és gyümölcsöt hoztak ajándékba Hanoiban lévő irodánkba. Amíg beszélgettünk, egy koldus állt meg a kapunál. Mi ülve maradtunk, alig vettük észre. De a két asszony azonnal odament és pénzt adott neki. Az ő keresetük még a mi háztartásunkban dolgozó vietnamiakéhoz képest is kevés volt, minket, gazdag külföldieket nem is számolva. Mégis csak ők – és azonnal – reagáltak a koldus kérésére, eszükbe sem jutott, hogy ne így tegyenek. Közülük Ly asszony maga is volt korában hasonlóan nehéz helyzetben; megértően, együttérzéssel fordult most a koldusasszonyhoz. 

Az egyház munkatársaiként célunk, hogy jelen legyünk olyan helyeken, ahol az élet nehéz. De szükségünk van más emberekre, ahogy próbálunk túllépni elszigetelő gazdagságunkon, kiváltságainkon, hogy Jézus tanítása szerint élhessünk. A Ly asszonyhoz hasonló emberek segítenek összeköttetést teremteni a szegényekkel, akiknek szeretetére Jézus felszólít minket. Vagyonunk mértékétől függetlenül örömmel, szabadon és nagylelkűen adhatunk.

Betsy Headrick McCrae"

"Milyen kapcsolatra van szükségünk a szegény emberekkel, hogy együttérzőn és nagylelkűen forduljunk feléjük?

Volt-e valaha olyan időszak, amikor nem volt elég pénzem?

Milyen érzéseim vannak emiatt a gazdagabb emberekkel szemben?

Van-e személyes kapcsolatom valakivel, aki küzd a mindennapi megélhetésért?

Ez a kapcsolatom mennyivel járul hozzá életismeretemhez?

Beszélgess el valakivel, akinek az életében már voltak anyagi nehézségek! Mik voltak a legrosszabb és a jó oldalai ennek az időszaknak?"