Szeretve nevelni – Don Bosco módján

Havasi József - aki a szalézi rend második magyarországi megtelepedésekor 18 éven keresztül vezette a hazai rendtartományt - volt a káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia vendége 2016. február 25-én, csütörtökön. A korát meghazudtolóan fiatalos atya – aki idén lesz 87 esztendős - előadása keretében sok humorral vallott saját életéről; a szalézi rend alapítójáról, Don Boscoról; annak nevelési elveiről és a rend hazai munkájáról. Az elhangzottakból a nevelésre vonatkozó gondolatokat osztom meg e bejegyzés keretében. 

Havasi atya szerint Don Boscoban az a jó, hogy mindenkinek lehet róla beszélni, mert mindenkihez közel állt. De ki is volt valójában ez a pap, aki annyira tisztelte Szalézi Szent Ferencet, hogy a rendjét róla nevezte el? Ki volt az, aki pár fillér induló tőkével és hatalmas hittel építtetett bazilikát „Mária, a keresztények segítségé”-nek?

Don Bosco 1815. augusztus 16-án született egy nagyon szegény olasz családban, a Torino melletti Becchiben. Az édesapa korai halála után a földművelésből élő család tulajdonképpen mélyszegénységbe került. Don Bosco hihetetlen tehetségének és kitartásának köszönhette, hogy mindezek ellenére pap lett. Hitének és ebből táplálkozó lelkületének pedig azt, hogy amikor 1888. január 31-én meghalt, temetésén százezrek gyászolták és aznap a boltok zárva tartással emlékeztek meg róla Torinóban.

Mivel érte el ezt a mai celebeket meghazudtoló népszerűséget? A válasz nagyon egyszerű és nagyon meglepő: mindenkinél jobban szerette a fiatalokat és a fiatalok mindenkinél jobban szerették őt. 

Don Bosco már tanulmányai alatt is kereste hivatását. Pappá szentelése után, gyóntatója tanácsát követve három napig járta Torinó utcáit, hogy megkapja a választ, kikhez hívja őt Isten. Ez alatt a három nap alatt annyi csellengő, kallódó és garázda fiatallal találkozott, hogy felismerte, velük kell foglalkoznia. Pár hónappal később, 1841.december 8-án meg is érkezett az első ifjú a sekrestyéjébe. E kezdetben megilletődött árva kőműves inas - Garelli Bertalan – bizalmát azzal a meglepő módszerrel nyerte meg magának a fiatal pap, hogy fütyülésre bíztatta, majd ő is csatlakozott hozzá. Don Bosco fontos pedagógiai módszere volt a későbbiekben is, hogy minden fiatalban megkereste azt, amiben jó, amihez ért és ezen a ponton vette fel vele a kapcsolatot. Az egyéni képesség tudatos fejlesztése kulcsfontosságú Don Bosco pedagógiájában. Ez a módszer hozzásegítette a fiatalokat, hogy átélhessék saját fontosságukat, értékességüket. E kedves közeledés elnyerte bizalmukat. Don Bosco a nevelő és a diákok közötti bizalmi kapcsolat kialakítását tűzte ki célul. Ez a bizalom vezette őket később Istenhez.

Don Bosco szerint minden gyerekben meg lehet találni a jót, s arra lehet építeni. Ahogy egy idős szalézi fogalmazott: „Minden gyermekben van valami jó – ha más nem, hát az étvágya!” Hát igen, a szaléziak fontos jellemzője, hogy humorral fűszerezik a szeretetet. A vidámságot Don Bosco nagyra értékelte. Mondogatta is gyakran, hogy az ördög fél a jókedvű emberektől.

Az első fiatal hamarosan hozta a barátait, majd azok is a barátaikat és egyre csak jöttek a gyerekek, a fiatalok. És Don Bosco megszervezte első oratóriumot, a szabadidő hasznos eltöltésének helyszínét. Az oratóriumban nyílt lehetőség arra, hogy együtt játsszon a fiatalokkal, részt vegyen az életükben. Az oratórium a szalézi nevelés központi eleme ma is. Ide vallástól függetlenül bárki jöhet, akinek igénye van a szabadidő tartalmas eltöltésére.

Az oratórium másfelől segít a már elkötelezett keresztény fiataloknak abban, hogy cselekvően éljék meg a szeretetet a többi fiatal felé. Ezek az elkötelezett fiatalok idejüket áldozzák arra, hogy a többieknek programokat szervezzenek, megszólítsák mindazokat, akik keresik a helyüket a világban, vagy csak jó társaságot, jó elfoglaltságot keresnek. Havasi atya szerint ma rengeteg jó fiatal van, aki örömmel vállal társadalmi munkát. Sokan lesznek közülük animátorok. Pedig a feladat nem könnyű. 1-1 animátor 10-12 gyerekkel is foglalkozik a tanév során és a nyári szünetben.

Az oratórium emellett a kapcsolatfelvétel helyszíne is. Itt tudják az atyák, meg az animátorok és a szalézi munkatársak elérni a fiatalokat. Itt tudják a gyakorlatban is megvalósítani Don Bosco elvét: elfogadni a fiatalt úgy, ahogy van. Olyannak, amilyen. Napjainkban sok panasz hangzik el a fiatalokra. Havasi atya szerint panaszkodás helyett először nézzünk magunkba: Vajon ki a hibás abban, hogy ilyenek? Milyen példát mutatunk nekik? Mire és hogyan neveljük őket, ha neveljük egyáltalán? Szereti-e őket valaki igazán? Havasi atya szomorú példát is hozott. Társadalmunkban egyre több az elvált szülők gyereke. Ezek a fiatalok egy idő után azt érzik, hogy már sehová sem tartoznak. Ha a szülők új családot alapítanak, úgy érzik, ők kilógnak onnan, nem törődik velük senki. Havasi atya pályafutása során számos tragédiával is találkozott, amikor a fiatal élet volt egy-egy ilyen válás ára. Az atya szerint a társadalom igenis hibás abban, hogy milyenek a fiatalok. Ezért arra bíztat, hogy ne ítélkezzünk gyorsan! Minden egyes ifjú esetében keressük a viselkedés mögött az okot! És aztán próbáljunk segíteni! Próbáljuk támogatni! Foglalkozzunk velük! A gyerekek és fiatalok várják, hogy foglalkozzanak velük, csak erre manapság senkinek sincs ideje. Szánjunk rájuk időt, szeressük őket és éreztessük velük a szeretetünket!

Don Bosco maga volt a cselekvő szeretet. Minden tettét a fiatalok szeretete irányította. Ha fiataljairól volt szó, nem ismert lehetetlent. Mivel ismerte a kor gyerekmunkásainak helyzetét, harcolt is annak jobbá tételéért. Számtalan esetben kereste meg a munkaadókat, hogy javítson a fiatalok munkakörülményein, küzdjön jogaikért. A munkában egyébként is a nevelés fontos eszközét látta. A mai fiatalok napjainkban nagyon nehéz helyzetben vannak ezen a téren. Nem tudják, vagy nem merik felvállalni, amit akarnak és amik lenni akarnak. Havasi atya szerint, mivel hiányzik a mai ifjúságból a hit, az Isten gondviselésébe vetett bizalom, ezért azt gondolják, hogy a világban tapasztalható számos problémát nekik egyedül kell megoldaniuk. Ez a teher és a sok bizonytalanság agyonnyomja őket. A szülők és a pedagógusok feladata lenne hivatástudatra nevelni a fiatalokat, de sajnos a legtöbb esetben tehetségük, egyéni képességeik kibontakoztatása helyett a rájuk bízottakat inkább arra biztatják, hogy olyan irányban tanuljanak tovább, ami jól kereső álláshoz juttatja őket. Ennek viszont egyenes következménye a hivatástudat hiánya, majd az ebből fakadó boldogtalanság és kiégés. Pedig arra lenne szükség, hogy a fiatalok szívvel végezzék munkájukat és a hivatásuk boldoggá tegye őket.

Don Bosco arra törekedett, hogy boldog, kiegyensúlyozott fiatalokat neveljen. A munka mellett ugyanolyan fontos volt számára a játék, a szórakozás. Véleménye szerint például zenekar és énekkar nélkül a templom csupán halottasház.

Emellett persze az énekkar és a zenekar, valamint a sport abban is segít, hogy fegyelemhez szokjanak a gyerekek. A mai fiatalok számára nagy probléma a fegyelem, illetve annak hiánya. Manapság senki nem követel tőlük semmit. Don Bosco követelt a fiataljaitól, éppen azért, mert szerette őket. Véleménye szerint azért kell követelni a fiataloktól, hogy az életre neveljük őket. Hogy később önállóan is megállják a helyüket a világban. Meg kell tanítani nekik, hogy tanuljanak, és amit elkezdtek, azt fejezzék is be. Don Bosco arra bíztatta munkatársait és későbbi rendtársait is, hogy „Neveljétek a fiatalokat!” Elsőként a képzést, az oktatást tartotta fontosnak, s csak utána a hitbeli nevelést. Véleménye szerint ugyanis a művelt embernek lehet igazán Istenről beszélni. A szalézi azonban elsősorban nem tanító, hanem ifjúsági rend. A tanítás csupán eszköz arra, hogy eljusson a fiatalokhoz.

Éppen ezért Don Bosco szerint a pedagógus legfőbb jellemzője a szív. Egy pedagógus, ha nincs szíve, nem ér semmit. A torinói pap legfontosabb módszerének a családias szeretet iskolai légkörbe való átültetése számított. Napjainkban persze nem könnyű Don Bosco elvét a gyakorlatban megvalósítani. Nem könnyű a gyerekek közé menni. Hiszen ma a tekintély már nem adottság, azt ki kell érdemelnie egy felnőttnek. Emellett Don Bosco nevelésében a testi fenyítés és a megszégyenítés szigorúan tilos. A büntetés minden esetben négyszemközt kell, hogy történjen.

S bár a megvalósítás nem könnyű, azonban a szeretet pedagógiájának működőképességét, a szeretet megváltoztató erejét jól példázza a magyar szaléziak kazincbarcikai iskolája. Ezt az iskolát szörnyű állapotban és körülmények között vették át, s napjainkban már egy virágzó oktatási intézményt vezetnek. A szép, rendes és tiszta iskola tanulóinak legjelentősebb része roma, akik közül sokan jutnak el egyetemre, főiskolára is. És a csodás eredményeket pusztán a cselekvő szeretet alkalmazásával érte el az iskola vezetése.

Don Bosco korában a hatalom felismerte, hogy a csellengő, sokszor garázda fiatalok összegyűjtése és megszelidítése a társadalomnak is hasznára válik, ezért Cavour miniszterelnök mindenben igyekezett őt támogatni. Tulajdonképpen ő ösztönözte Don Boscot rendje megalapítására – társaságként. A fiatal torinói pap igazi céljához ugyanis ez a jelmondat vezetett: „Szeresd, amit a gyermek szeret és ő is szeretni fogja azt, amit te szeretsz!” A játék, az együttlét által kifejezett szeretet és általa elnyert bizalom mind-mind eszközül szolgált ahhoz, hogy a fiatal lelkeket Istenhez és a társadalomba vezesse. Jó keresztényeket és jó állampolgárokat nevelni! Ez volt Don Bosco mottója és ez ma is a szaléziak mottója! Hiszen a fiatalok a jövőnk záloga!

A szaléziak a világ második legnagyobb szerzetesrendje. 93 államban vannak jelen, olyan helyeket is beleértve, mint Oroszország, Kína, vagy több arab állam. Ezekben az országokban iskolákat tartanak fenn és oratóriumokban foglalkoznak a fiatalokkal. Tagjainak sorába 16 ezer rendtárs és 13 ezer nővér tartozik, munkájukat világiak tízezrei segítik munkatársként. A munkatársak a szalézi elvek civil képviselői. Ők a rend társadalom felé kinyújtott keze az animátorokkal együtt. A szalézi animátor az az elkötelezett keresztény fiatal, aki Don Bosco pedagógiájával és szalézi szellemben segíti és vezeti a rábízott fiatal társait. A munkatársak és az animátorok képzésére a szaléziak nagy hangsúlyt fektetnek.