"4. LÁTTAM A PIGMEUSOK TÁNCÁT
"...a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti
előttetek..." – Ésaiás 55:6-13
Az élet időnként meglepetéseket tartogat.
Mennyi csodálatos élményem gyűlt fel az elmúlt 40 év alatt!
Jók is....rosszak is...
Láttam a pigmeusok táncát.
Úsztam az Indiai-óceánban.
Kagylókat gyűjtöttem Zanzibár szigetén.
Láttam a keringő derviseket Khartoumban,
és egy lázadást Khampala közepén.
Éreztem a szantálfának, a tömjénnek és a mirhának az
illatát.
Emlékszem a nyitott kanálisok, az égő szemét, a rothadó hús,
a száradó hal és a teveürülék szagára.
Ébredtem a muzulmánok reggeli imádságának hangjára.
Hallottam, ahogyan felrobbant egy taposóakna.
És pisztolylövéseket ünnepléskor, lázadáskor, félelemből,
dühből.
Egy AK 47-est rám szegeztek, amikor ellopták az autónkat.
Tudom, hogy sok minden van az életben, amit még nem
tapasztaltam, és élhettem volna teljesebb életet is.
Meglep, hogy a sajnálkozás efölött nem életem legfontosabb
gondja.
Most megpróbálom elképzelni magamat 50, 60, 80 évesen.
Mekkora boldogságot jelent, hogy még a fél életem hátravan.
Még negyven év tele lehetőségekkel, élményekkel, emberekkel.
Még negyven évig élhetek azzal a férfival, akit szeretek.
Még negyven évig járhatok Isten útjain, és szerethetem őt.
Le vagyok nyűgözve.
Pam Ferguson"
Az örömre okot adó tény néha látványos, de gyakrabban jó szem és nyitott szív kell ahhoz, hogy észrevegyük. Érdemes esténként visszatekintenünk az eltelt napra és megkeresni benne legalább 10 olyan apróbb-nagyobb momentumot, mely örömre adott okot, mosolyt csalt az arcomra. Beton atya mesélte, hogy a Gulágon négy alapszabály szolgálta a túlélést. Ebből az egyik az volt, hogy "Keresni kell az élet apró örömeit, mert az is van, csak
azt nem vesszük észre. Nem volt könnyű megtanulnunk ott abban a nyomorúságban,
hogy az életnek vannak apró örömei. Észre kell venni, és meg kell örvendezni,
mert ez az életnek a művészete. Csak egy példát mondok, mert mindig a szemembe
vágják, micsoda örömök lehettek ott. Mínusz húsz fokban erdőirtás volt.
Kimentünk az erdőre dolgozni, de bennünket örökké motoztak, mert a kék parolis
belső őrök átadtak a piros parolis külső őröknek, és akkor megmotoztak.
Ilyenkor a pufajkánkat szét kellett tárni, megtapogattak, hogy sugárhajtású
repülő, vagy atombomba nincs-e a hónunk alatt. De ha a katona elfelejtette
levenni a vattasapkámat, micsoda öröm volt, mert mire ő azt kikutatta volna,
addigra én megfáztam volna. Észre kell venni az élet apró örömeit."
Ha ők ott, a Gulágon tudtak örömet találni minden napban, akkor mi itt, kényelmes európai világunkban minden bizonnyal találunk. Hadd mondjak pár példát: fájdalmak nélkül ébredtem reggel, volt pénzem reggelit venni, van szerető gyermekem, van munkahelyem, kinyílt az első tavaszi virág, énekeltek a madarak reggel... A sor folytatható. Nem kell nagy dolgokra gondolni. S ha napközben valami szívmelengetőt élek át, hát éljem át teljesen. Álljak meg pár pillanatra és legyek ott az örömnek teljesen.
Tekintsek most vissza egy kicsit az elmélkedés-sorozat alábbi kérdéseinek segítségével.
"Milyen váratlan örömet hozott nekem az élet?
Meg van írva, hogy Isten arra a helyre hív minket,
"ahol találkozik nagy örömünk a világ nagy vágyakozásával".
A fenti elmélkedés írója olyan megtörtént eseményekről
mesél, ahol veszéllyel és szükséget szenvedő emberekkel találkozott. Mégis
arról ír, hogy jó élete volt. Nem kellett választania a között, hogy teljes
élete legyen, és dolgozhasson másokért.
Sokan végeznek számukra érdektelen a munkát, mert nincs
lehetőségük mást csinálni. Mások meggyőződésükkel ellentétes munkát vállalnak,
mert jól kereshetnek.
Sokszor szükségleteink megfogalmazásától függ, hogy
találunk-e olyan munkát, amiből meg tudunk élni, egyszersmind másoknak is
hasznára vagyunk vele.
Mely élményeimből származik a legtöbb öröm?
Van-e mód arra, hogy olyan megélhetést válasszak, amivel
másoknak is hasznára lehetek?
Írj verset vagy más elmélkedést eddigi életed főbb
állomásairól."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése