"7. AZ EGYETLEN SZÜKSÉGES DOLOG
"...Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony
befogadta házába ..." –Lukács 10:38-42
Amikor megérkeztem a Belo Jardim nevű városba, egy 70 éves
özvegyasszony, Dona Josefa adott szállást. Két évig voltunk szomszédok. A nap
bármelyik szakában örült látogatásomnak, és sokszor találkoztam nappali
szobájában más asszonyokkal, akiket szintén megragadott bölcsessége és humora.
Örömmel tette félre a munkát, hogy az emberekre összpontosíthasson, mert ez
volt számára a legfontosabb. Nem aggódott amiatt, hogy készüljön a látogatókra;
tudta, hogy jelenléte a legfontosabb. "Mária ...odaült az Úr lábához, és
hallgatta a szavait, Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi
teendőket."
Én mindig jó előre meghívtam az embereket. Kitakarítottam, aggódtam, hogy elég lesz-e az ennivaló. Doña Josefa gyakran nevezett a lányának. Vajon mennyit tanultam második anyámtól? Lehet, hogy valami nagyon fontosat? Hogy eszeveszett készülődésem elvonja a figyelmemet vendégeimtől? Hogy ők akkor érzik leginkább otthon magukat, ha teljesen rájuk figyelek, a házimunkát félretéve? "Az Úr azonban így válaszolt: ...sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges..."
Én mindig jó előre meghívtam az embereket. Kitakarítottam, aggódtam, hogy elég lesz-e az ennivaló. Doña Josefa gyakran nevezett a lányának. Vajon mennyit tanultam második anyámtól? Lehet, hogy valami nagyon fontosat? Hogy eszeveszett készülődésem elvonja a figyelmemet vendégeimtől? Hogy ők akkor érzik leginkább otthon magukat, ha teljesen rájuk figyelek, a házimunkát félretéve? "Az Úr azonban így válaszolt: ...sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges..."
Sally Jacober"
Jót akarunk, de nagyon. És akkor néha bizony átesünk a ló túloldalára. És
nem csak a vendégeinkkel.
Így jár a feleség, amikor csillog, villog a ház, meleg étel kerül az
asztalra, de a fáradtságtól már csak morcos feleletekre jut a férj felé. Így
jár a szülő, amikor túlmunkát vállal, hogy a gyereket a sokadik különórára is
járatni tudja, de látni már csak fényképről szokták egymást, vagy hétvégén,
ünnepnapon, amikor már mondani sem tudnak egymásnak semmit.
Valahol elvész a lényeg. A kapcsolatért vagyunk, de nem vagyunk jelen a
kapcsolatban. Az eszközök válnak céllá. Néha meg kell állnunk és végiggondolni,
hogy mi a fontos. Legyen ez a néha MOST. Ezzel a lélekkel, egy kis csendben
gondoljuk át az alábbiakat.
"Mi a legnagyobb ajándék, amit az életembe belépő látogatónak adhatok?
Mikor találkoztam lenyűgöző vendégszeretettel valakinek az
otthonában?
Mivel érték el, hogy otthon érezzem magam?
Mivel érték el, hogy otthon érezzem magam?
Kinek a jelenléte old fel legjobban? Mit tesz az illető
ezért?"
Az előző hét napban az ELÉG ÖRÖM területeit jártuk körül - életünk célja, életút lehetőségeink, döntéseinket megalapozó értékek, döntéseinkből fakadó öröm, pénz és öröm kapcsolata, vagyon és kapcsolataink, kapcsolatainkban való jelenlét. Egy kis visszatekintés után válaszoljunk az alábbi kérdésekre.
"Összefoglaló kérdések:
Mit tudtam meg önmagamról ezen a héten?
Tapasztalatgyűjtés közben mit élveztem a legjobban?
Mit találtam a legnehezebbnek?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése