Nagy utazás az ELÉG világába - 3. rész

"3. A VADVIRÁGOK UTÁNI ADÓ

 "Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi." - Zsoltárok 65

Amikor az adóelszámolást készítettem, feltűnt, hogy az állam szegénynek minősíti családunkat. Ennyire szegények vagyunk: 

• Ötéves fiam jelentette, hogy egy májfű nyílik a dombon. Előző évben néhány vadvirágot ültettünk át a dombunkra. (Mi az értéke egy májfűnek az adózási űrlapon?) 
• A férjem erősen megrándította a hátát néhány évvel ezelőtt – egy kertész számára ez katasztrófa. Barátaink kisegítettek a bajból: egy nyolcéves kisfiú gyomlálta ki a zöldbabot a kertünkben. (Mennyit ér a barátság dollárban?) 
• Többgyermekes anyaként nem könnyű elmélkedésre időt találnom. Legjobban reggel tudok imádkozni, amíg fejem a kecskéket. (Tisztelt adóbehajtók: Levonható az adónkból farmköltségként annak a harminc percnek az értéke, amit a Nagy Tanácsadóval töltök?) Munkám közben Istenemmel vagyok kapcsolatban. 

A férjem és én többet kereshetnénk, ha más foglalkozást választanánk. De lenne-e időnk olyan vadvirágültetésre a fiunkkal? Tudnánk-e egymásnak segíteni a szomszédainkkal? Lenne-e időm az imádságra, ha túladnék a kecskéinken, amelyek "nem gazdaságosak"? Én továbbra sem a "módosított értékű bruttó jövedelem" szerint ítélem meg a vagyonunkat, és boldog vagyok szegénységem gazdagságában.

Ellen L. Davis-Zehr"

Mai csendünk az értékek világába vezet. 

Eredeti szakmám a környezetvédelem. Már az egyetemen megtanultam, hogy sokszor fontos egy-egy természeti érték forintosítása annak érdekében, hogy meg tudjuk védeni. Mert a mai világban bizonyos dolgoknak nincsen önmagában való értéke. Csak az ér valamit, amiért fizetni kell. Ha valami ingyen van, arról gyakran már azt feltételezzük, hogy gagyi, értéktelen.

Pedig ha jól kinyitjuk a szemünket, akkor láthatjuk, hogy számos olyan "dolog" vesz körül, ami - még - ingyenes, mégis súlyos összegeket kellene fizetni, ha pótolni kell. 

Ott van mindjárt a létünk. Édesanyám hordozott a szíve alatt, s nem kért érte pénzt. Aztán táplált testével és lelkével, ruházott, etetett, játszott velem, főzött és mosott rám és még sorolhatnám. Tanult velem esténként. És nekem ez semmibe nem került. Esetleg elvárták, hogy száljak be a házimunkába, tegyek meg ezt-azt, vagy tanuljak jól. De ezek forintosított értéke köszönő viszonyban sincs egymással. S ez az ingyenes érték tette lehetővé, hogy ma az legyek, aki. 

Ott vannak a barátaim, akik ingyen töltik velem az idejüket, adnak tanácsot, ha szerelmi csalódás ér. Sokszor egy pszichológus munkáját végzik, ingyen. 

Ott a feleségem, aki főz rám, mos rám, rendet rak a lakásban. 

Ott a férjem, aki nyaraláskor bepakol az autóba, vezet egész nap, aztán felveri a táborhelyen a sátrat. 

A sor folytatható. Számos ilyen "dolgot" kapunk és adunk pénzmozgás nélkül. Ha ezeket az adóbevallásunkban bevételként és kiadásként kellene feltüntetni, hatalmas összegek jönnének ki. Elég ha arra gondolunk - a fenti példáknál maradva -, mennyit kell fizetni egy nap óvodai ellátásért, mennyibe kerül egy házvezetőnő, mit kér egy taxis. A tiszta természeti környezet értékére is sokszor csak akkor döbbenünk rá, ha már elveszítettük és egy perben forintosítani kell a veszteséget. 

Pedig jó ha tudjuk, hogy a dolgoknak - személyeknek, tárgyaknak, a minket körülvevő környezetnek - igenis van önmagában vett, önmagáért való értéke is. Értéke csak azért mert van. Még akkor is, ha soha senki nem tud a létezéséről. Teremtettsége okán van értéke. Attól, hogy létezik. Hogy valaki úgy gondolta, létre kell jönnie. 

A mai elmélkedés másik vonulata felveszi a tegnap letett fonalat. Döntöttem. Ráléptem egy útra. Hogyan tekintek vissza erre? Milyen értékekre alapozom döntésemet? Kik támogatnak az úton? 

Egy kis csendben most gondolkodjunk el az alábbi kérdéseken.

"Milyen mércék szerint értékelem már meghozott döntéseimet?

Mindannyian hozunk döntéseket életünkkel kapcsolatban. Ahogy ezek szerint élünk, mások ezer módon adják tudtunkra, hogy szerintük indokolt és fontos volt-e a döntés.

Utólag felül kell vizsgálnunk, jók voltak-e korábbi választásaink, s azok az értékek és elkötelezettségek, amelyek elsősorban befolyásoltak minket döntéseink meghozatalakor.

Életvezetésem tükrözi-e a számomra legfontosabb értékeket?

Legközelebbi barátaim támogatják-e értékrendemet, vagy megpróbálnak eltávolítani hitemtől?

Válassz ki valakit, akinek életstílusa legjobban vonz téged! Hívd meg ebédre! Beszélgess vele terveidről, értékeidről. Kérdezd meg tőle, hajlandó-e rendszeresen találkozni veled, beszélgetni arról, hogyan lehet olyanfajta életet élni, amelyre lényed legmélyéről vágysz."