Nagy utazás az ELÉG világába - 15. rész

Az ELÉG ÖRÖM és az ELÉG EGYSZERŰSÉG után a következő hét napban új témával foglalkozunk:

"III. Amennyi nekem elég - könnyíts a terheden"

 Induljunk hát!

  

"15. GYALOG DIGAYAPBA

 “Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.” (Prédikátorok 4:4-16)

Négyórás hegyi út után érek Digayapba, a Fülöp-szigeteki mennonita egyház vezetőinek, Norma és Edwin Lorenzónak az otthonába. Puha fényben fürdenek a rizsföldek, a munkások hazafelé mennek a zöld ösvényeken, főtt rizs várja őket vacsorára. Norma és Edwin háza durván megmunkált deszkalapokból épült, a teteje hullámos bádog. Ahogy belépünk, szinte üres, alig tűnik szembe az egyszerű berendezés: matrac, takarók, párnák, mindegyik családtagnak két-három váltás ruha és néhány eszköz a főzéshez, étkezéshez. Mindenük elférne egy talicskában. 

Jártam már szegény családoknál a Fülöp-szigeteken, de ez a település más volt. Nem nyomasztó a szegénység. A házat zöldségágyások és gyümölcsfák veszik körül. A gyermekek egészségesnek látszanak. A házilag készített olajlámpa fényénél üldögélve a szerény vacsora után megkérdezem Normát és Edwint, hogy boldogok-e. Azt válaszolják, hogy meg vannak elégedve, csak a hosszú út a nehéz az iskolához, a kórházhoz. 

Valaha azt hittük, a fejlődés lehetővé teszi, hogy a szegény emberek utolérjék a gazdagokat. De az ökológusok szerint még öt földméretű bolygóra lenne szükségünk a nyersanyag-szükséglet és a szemét elhelyezése miatt, ha mindenki úgy élne, mint az átlagos észak-amerikai és európai polgár. Ahelyett, hogy mindenkinek többet akarunk juttatni, lehet, máshogyan kell osztanunk, amit rendelkezésre áll, ha a szegénység problémáját meg akarjuk oldani. Norma és Edwin példáján okulhatunk, hogyan lehet beérni kevesebbel.

Dale Hildebrand"

Az én életemben is volt egy időszak, amikor szinte spártai egyszerűségben éltem. Imaközösséget vezettünk egy bérelt lakásban. Saját otthonomat hátrahagyva a matracomat, a legszükségesebb ruháimat és néhány fontos könyvemet, meg némi konyhai eszközt vittem magammal kezdetben. És csodálatos módon semmi nem hiányzott a régi otthonomból. Volt, hogy hetekig feléje sem néztem. Egészen kevéssel is be lehet érni. 

Volt-e olyan időszaka az életednek, amikor egész kevés holmid volt. Hogy érezted magad? Mostani helyzetedhez képest milyennek ítéled azt az időszakot? Mi változott? Minek kellene változnia, hogy újra ugyanúgy élj? Szeretnéd?  

"Elégedettebb lennék-e kevesebb tulajdonnal?

A Föld nagy árat fizet használati tárgyainkért. A globális gazdaság elérte a Föld nyersanyagkészletének és szemételnyelő-képességének határait.

Mégis, a Fortune magazin becslése szerint a hirdetők évente több mint 250 milliárd dollárt költenek arra, hogy reklámok segítségével az embereket világszerte egyre több dolog megvásárlására vegyék rá. (1993. júl. 26. 188-204. old.)

Naponta több mint háromezerszer szólítanak fel bennünket, hogy vásároljunk. Ha valamit megveszünk, máris nyomunkban van a reklámszakma, hogy meggyőzzön, rosszul választottunk, vegyünk másik típust. Olyanok vagyunk, mint a tengerimalacok a mókuskerékben: minél gyorsabban futunk, annál gyorsabban pörög a kerék.

A megelégedettséghez nem a költekezés útja vezet.

Hogyan magyarázható Lorenzóék válasza, mely szerint ők elégedettek az életükkel?

Milyen ismérvek alapján döntöm el, hogy mire van igazán szükségem, és mi lényegtelen?

Vigyél magaddal egy kis jegyzetfüzetet egy napra! Minden alkalommal, amikor elér egy üzenet, hogy vásárolj valamit, jegyezd le, hol voltál, és hogyan kaptad az üzenetet! A nap végén látni fogod, honnan jön a legtöbb felszólítás a vásárlásra. Egy hétig próbáld kerülni azt az üzenetforrást!