Nagy utazás az ELÉG világába - 9. rész

Tegnap új "hetet" kezdtünk - az ELÉG EGYSZERŰSÉG hetét. Az első napon a tárgyaink képviselte fogságra néztünk rá. Ma arra nézünk rá, hogy mihez képest vagyunk gazdagok, vagy szegények.

"9. ADD NEKÜNK EZT A NAPOT

"Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy...örököljék az országot?" (Jakab 2,1-7)

"Tanító úr, kölcsön tudna adni öt bahtot?" Belenéztem a 12 éves Piak izzadtságtól maszatos arcába. Tanítványom volt, és éppen most kért tőlem 20 centet (kb. 50 Ft-nak felel meg). Nemrég ért haza a bangkoki szeméttelepről, ahol szétválogatja a szemetet, eladja a talált üveget, bádogot, papírt és műanyagot. "Mire kell neked a pénz? Egy kis szerencsejáték a barátaiddal, ugye?" - tréfálkoztam. "Nem, tanár úr, tegnap beteg voltam, és csak 10 bahtot tudtam keresni a szokott 15 helyett. Így nem tudom megvenni a nagymamám orvosságát." 
Ezután Piak elmondta, hogy a szülei nemrégen elhagyták őt és a testvérét. Most a nagymamájukkal élnek abból, amit Piak minden nap iskola után keres a szeméttelepen. Estig dolgozik, így 15 bahtot keres, amiből tízért ételt vesz hármójuknak, ötért pedig gyógyszert a nagymamának, aki állandóan köhög. 
Dühös voltam magamra, amiért viccelődtem a szerencsejátékkal. Mint annyi emberben, úgy látszik, bennem is él az előítélet, hogy a szegények azért szegények, mert lusták és elpazarolják a pénzt. Benyúltam a zsebembe, és elővettem 100 bahtot. "A tiéd - mondtam -, ma vegyél magadnak valami finomat." "Nem fogadhatom el. Csak ötöt kérek. Holnap lógok az iskolából és többet dolgozom. Este már vissza is tudom fizetni a pénzt." Az 5 bahtos érme értékes aranynak tűnt, ahogy odanyújtottam neki. Mosolyogva mondott köszönetet és újból megígérte, hogy másnap visszaadja. 
Néztem, amint fáradtan elment és könnyek futottak végig az arcomon. Mennyi mindent tudna a világnak tanítani Piak, ha figyelnének rá!

Max Ediger (a Soi On Nhut Általános Iskola igazgatója) elbeszélése alapján"

Hányan élnek vajon Piakhoz közeli módon a mai Magyarországon is egyik napról a másikra? Hány gyermek él ilyen körülmények között? 

Nézzek most rá a saját életemre! Mennyire áll közel hozzá? Van-e munkám? Mennyire biztos? Van-e hitelem bármire? Van-e saját otthonom? Jut-e élelemre és a rezsire elég? Mi számomra az elég? Marad mellette még valami? Ha igen, mire költöm? Mi fontos számomra? 

Tudok-e lefelé is nézni, vagy csak felfelé látok és elégedetlenkedem? Meg tudom-e osztani, ami marad? 

Az alábbi - az eredeti elmélkedéssorozatban szereplő - kérdésekre nem lesz egyszerű a felelet. Olyan világban élünk, ahol nem feltétlen mi határozzuk meg, hogy mennyit akarunk dolgozni. Sem azt, hogy mindezt mennyi bérért, bejelentve vagy feketén, ünnepnapokat és szabadságot esetleg meg sem kapva tesszük. De ezekre a válaszokra is rá lehet nézni őszintén. A vágyainkat és a valóságot meg lehet nevezni. Kicsit talán könnyebb lesz.

"Mit tanult az iskolaigazgató Piaktól?

Az életnek anyagi alapja van. Alapvető szükségletünk az étel, a ruha és a lakás. Máté 6. fejezetében Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy Isten ismeri szükségleteinket, imádkozhatunk ezekért a dolgokért, és Isten megadja nekünk, ami a legfontosabb.

A gazdag Északon kevesen dolgoznak olyan keményen, mint Piak. Mégis, bárki, akinek munkája van, többet keres nála, mert a globális gazdasági rendszer rendkívüli mértékben "felnagyítja" kereseti lehetőségeinket.

Ha mi, ilyen lehetőségekkel, be tudnánk érni az "eléggel", akkor nemcsak osztozni tudnánk a javakon az olyan emberekkel, mint Piak, hanem életünk is nyugodtabb, stresszmentesebb lenne.

Vajon Isten Máté 6. részben tett ígérete teljesül-e abban, ahogy Piak magára és családjára keres?

Többet dolgozom-e hetente, mint amennyit szeretnék?

Ha igen, minek kellene történnie velem ahhoz, hogy kevesebbet dolgozzak?

Nézegesd a csillagokat! Kérj meg valakit, aki ért hozzá, hogy segítsen felismerni az alapvető csillagképeket! Este imádkozz azokért, akik ezeket a csillagokat nézik éjszaka, és akik a mindennapi kenyérért imádkoznak a Teremtőhöz!"

Nagy utazás az ELÉG világába - 8. rész

A mai nappal elindul a második "hét" témája, az ELÉG EGYSZERŰSÉG.

"8. FÉLELEM AZ ELÉGTŐL

"Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök." (Róm 7,14-25)

Az emberek, akiket a kis mexikói városban meglátogattunk, nagyon szegények voltak, bármilyen mérce szerint. Mégis együtt nevettek, tréfálkoztak és dolgoztak. Összegyűltek a templomban imádkozni, az iskolában beszélgetni és játszani. “Az élet jó itt – gondoltam – pedig nincs is meg sok minden, ami otthon megszokott.” Azután elgondolkoztam: “Mi teszi értelmessé az életemet?” Fiamra és feleségemre gondoltam, a közösségünkre, a háztömbünk előtt minden évben megrendezett virágültetésre, munkahelyi, templomi eseményekre. Nem jutott eszembe sem a házam, sem az autóm, sem a tévém vagy a videóm, semmilyen "tárgy". Folytattam a gondolatmenetet: - "Hiszel benne, hogy a gazdagok és a szegények közötti szakadék sérti Isten akaratát? Hiszel benne, hogy ha sok "dolgot" használsz, azzal a Földnek okozol kárt? Ha a családod és a barátaid jelentik életed értelmét, miért nem adod el az autódat, és költözöl kisebb házba? Nem fogsz szükséget szenvedni, és hited szerint élhetsz." "Eladni az autómat!" Rossz érzéssel gondoltam arra, mennyire kiszolgáltatott az ember a zsúfolt buszokon. "Hogyan is tudnám eladni a házamat? Hogy férnénk el kisebb helyen?" Itt megálltam, lesújtottak saját gondolataim. Hitem és tapasztalataim azt súgták, hogy kevesebb tárggyal is teljes életet élhetnék, de a gyomrom összeszorult a gondolattól, hogy kevesebbel boldoguljunk. Miért olyan ijesztő az elég? Hogyan tudnék kitörni tárgyaim fogságából, hogy hitem szerint élhessek?

Dave Schrock-Shenk"

A 6. napon már szó esett a pénz és kapcsolataink viszonyáról. Akkor arról gondolkodtam, hogy tárgyaim mennyire elszakítanak másoktól, mennyire elveszik az időt kapcsolataimtól. Most azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy vajon a tárgyaim mit jelentenek számomra. Mit képviselnek? Milyen érzelmet jelenítenek meg? Milyen emlék fűződik hozzájuk? A tárgyaim által valójában mi a fontos számomra? A tárgyak? A tárgyak képviselte érzelem, emlék, státusz? A tárgyak jelentette biztonság? Mennyire határoz meg a tárgyak féltéséből adódó aggodalom? Milyen érzés lenne elveszíteni őket? Milyen érzés lenne elajándékozni, esetleg eladni ezeket a tárgyakat? Miért nem teszem meg? Mi tart vissza? Mit takarnak el a tárgyak? Mi elől menekülök közéjük? 

Az elmélkedés-sorozat alábbi kérdések is segíthetnek közelebb jutni a válaszokhoz.

"Mi ad életemnek értelmet?

A "dolgok" segíthetnek a mindennapi életben, kreativitásunk kifejezésében, kapcsolataink megerősítésében. Ugyanakkor elvonhatnak attól, amit igazán akarunk az életünkkel kezdeni.

Ahogy kapcsolatba kerülünk velük, az anyagi dolgok “önálló életre kelhetnek”. Ha ezt megértjük, ez fontos felismerés lehet, ahogy életünk legmélyebb örömét és értelmét keressük.

Mi mindenem van, amire nincs szükség a számomra legjelentősebb tevékenységekhez?

Mit tennék a szabadidőmmel, ha lehetne feleennyit dolgoznom?

A legtöbb észak-amerikainak egyharmadára kellene csökkentenie “ökológiai lábnyomát”, hogy a globális átlagot elérje. E számítás legfőbb elemei a közlekedés, az élelem és a lakásmegoldás (lakbérrel vagy lakásrészlettel, rezsivel). 
Számold ki, mennyit költesz, illetve a családod mennyit költ erre a három dologra évente! Azt is számold ki, mennyi pénzt takarítanál meg, ha ezekre a dolgokra az eredeti költség egyharmadát költenéd csak!"

Nagy utazás az ELÉG világába - 7. rész

Tegnap a vagyon és kapcsolataink volt a téma, ma a kapcsolatainkban való jelenlétünkről lesz szó.

"7. AZ EGYETLEN SZÜKSÉGES DOLOG

"...Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába ..." –Lukács 10:38-42

Amikor megérkeztem a Belo Jardim nevű városba, egy 70 éves özvegyasszony, Dona Josefa adott szállást. Két évig voltunk szomszédok. A nap bármelyik szakában örült látogatásomnak, és sokszor találkoztam nappali szobájában más asszonyokkal, akiket szintén megragadott bölcsessége és humora. Örömmel tette félre a munkát, hogy az emberekre összpontosíthasson, mert ez volt számára a legfontosabb. Nem aggódott amiatt, hogy készüljön a látogatókra; tudta, hogy jelenléte a legfontosabb. "Mária ...odaült az Úr lábához, és hallgatta a szavait, Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket."
Én mindig jó előre meghívtam az embereket. Kitakarítottam, aggódtam, hogy elég lesz-e az ennivaló. Doña Josefa gyakran nevezett a lányának. Vajon mennyit tanultam második anyámtól? Lehet, hogy valami nagyon fontosat? Hogy eszeveszett készülődésem elvonja a figyelmemet vendégeimtől? Hogy ők akkor érzik leginkább otthon magukat, ha teljesen rájuk figyelek, a házimunkát félretéve? "Az Úr azonban így válaszolt: ...sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges..."

Sally Jacober"

Jót akarunk, de nagyon. És akkor néha bizony átesünk a ló túloldalára. És nem csak a vendégeinkkel. 

Így jár a feleség, amikor csillog, villog a ház, meleg étel kerül az asztalra, de a fáradtságtól már csak morcos feleletekre jut a férj felé. Így jár a szülő, amikor túlmunkát vállal, hogy a gyereket a sokadik különórára is járatni tudja, de látni már csak fényképről szokták egymást, vagy hétvégén, ünnepnapon, amikor már mondani sem tudnak egymásnak semmit. 

Valahol elvész a lényeg. A kapcsolatért vagyunk, de nem vagyunk jelen a kapcsolatban. Az eszközök válnak céllá. Néha meg kell állnunk és végiggondolni, hogy mi a fontos. Legyen ez a néha MOST. Ezzel a lélekkel, egy kis csendben gondoljuk át az alábbiakat.

"Mi a legnagyobb ajándék, amit az életembe belépő látogatónak adhatok?

Mikor találkoztam lenyűgöző vendégszeretettel valakinek az otthonában? 
Mivel érték el, hogy otthon érezzem magam?

Kinek a jelenléte old fel legjobban? Mit tesz az illető ezért?"

Az előző hét napban az ELÉG ÖRÖM területeit jártuk körül - életünk célja, életút lehetőségeink, döntéseinket megalapozó értékek, döntéseinkből fakadó öröm, pénz és öröm kapcsolata, vagyon és kapcsolataink, kapcsolatainkban való jelenlét. Egy kis visszatekintés után válaszoljunk az alábbi kérdésekre.

"Összefoglaló kérdések:

Mit tudtam meg önmagamról ezen a héten?

Tapasztalatgyűjtés közben mit élveztem a legjobban?

Mit találtam a legnehezebbnek?"

 

Nagy utazás az ELÉG világába - 6. rész

Múlt héten pénteken a pénz és az öröm kapcsolatáról esett szó, ma a pénz és a kapcsolatok kerülnek terítékre.

"6. SZABADULJUNK MEG A SZÍNLELÉSTŐL

"A hívek mind összetartottak, és közös volt mindenük. ...örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt." – Ap.Csel. 2:43-47

Egy dolgot nagyra értékelek azokban az emberekben, akiket Lao népéből ismerek: nem színlelnek. Ez persze részben kulturális örökség, és a szegénységgel is összefügg. Anyagi nehézségben az embereknek osztozniuk kell egymással. Ily módon szabadon lehetnek önmaguk, de nem kell fenntartaniuk a látszatot, hogy egyedül is boldogulnak.
Ez különösen nyilvánvalóvá vált egy többhetes úton, mikor falvak sorát látogattuk végig. Kis szobákban aludtunk, nyitott ablakok és ajtók mellett. Az élet napi ritmusa – főzés, fürdés, mosás, látogatások – kint, közös tereken zajlott. Szobánk nem volt magánszentély, mint nyugaton. Laoi kollégáink be-bedugták a fejüket, hogy üdvözöljenek bennünket. Idővel megtanultuk élvezni ezt a közelséget és kötetlenséget. Amikor egy nagy városba értünk, ahol egyedül aludhattunk légkondicionált, fürdőszobás hotelszobáinkban, úgy éreztem, el vagyok vágva a kollégáimtól, akikkel együtt töltöttük az elmúlt heteket. Nem voltak többé nyitott ablakok, és nem éreztük a szükségét, hogy kiüljünk a verandára egy kis friss levegőért. Nem volt szükségünk egymásra.
Gyakran eltűnődöm, hogyan befolyásol minket vagyonunk.
Míg élvezem otthonom kényelmét, feladtam-e a reményt, hogy másokkal közvetlen tudok lenni?
Míg függetlenségemet építgetem, be merem-e szabadon vallani, hogy szükségem van másokra?

Linda Gehman Peachey"

Hirtelen az amerikai mosolygó kultúra ugrott be nekem. Valahogy erről a soha le nem fagyó mosolyról nekem nem az őszinteség jut eszembe, hanem az álarc. Az ügynök stílusa, aki el akar nekem adni valamit. Nem kiadni, hanem eladni magát.
Nekem nehéz elhinni, hogy valaki minden pillanatban boldog és elégedett. Hogy sosincs rossz napja, sosem szakad el nála a cérna. Igenis a boldogságon kívül ezer más érzelem is létezik a palettán. És fontos azokat is megélni. Tapasztalathoz juttatnak. Persze érdemes tekintettel lenni másokra és nem rájuk zúdítani mindent. De ki lehet mutatni, ha valami fáj, ha valami idegesít.
El lehet ezt is mondani ott, ahol nem kell színlelni. Ahol nem kell eladni magunkat. Ahol a másikat is embernek tekintjük, nem potenciális fejőstehénnek. Ahol nem arról szól a "Hogy vagy?", hogy mekkora üzletem van a számodra - vagyis magam számára.
Amikor gyerek voltam, a testvéremmel osztoztam egy közös szobán. Nem sok tárgyam volt, mert nem is fért volna el. Akkoriban nyitott voltam a világra és rengeteg időm volt olvasni, másokkal együtt lenni, utazni. Amikor felnőtt fejjel saját lakásba költöztem, hirtelen kifogytam az időből. Elrabolta előbb a lakás és csinosítgatása, később a sok tárgy, amiket fel tudtam halmozni, mert volt helyem. De a lakást és a tárgyakat rendbe kell rakni, szortírozni kell, néha átválogatni és lomtalanítani. S ami időt ezzel elvesztünk, azt már nem tudjuk másokkal megosztani. Azt már nem tudjuk közös élményekre felhasználni. Látszólag a tárgyakba fektetett vagyon kényelmessé és boldoggá teszi életünket, de másfelől aggodalommal tölt el, hogy elveszíthetjük és időt rabol el birtoklásuk.
Érdemes ezen elgondolkodni. Van neked is ilyen tapasztalatod? Az alábbi kérdések segítenek továbbgondolni a kérdést.

"Falakat vagy hidakat építek magam és az emberek közé azokból a dolgokból, amelyek a birtokomban vannak?

Mit mondanak nekem mások arról, hogy szükséges-e, kívánatos-e "egy saját hely"? Kinek a gondolatai ezek?

Ha leégne a házam, kit kérnék meg, hogy ideiglenesen szállást adjon?

Beszéljétek meg csoportotokban, ki, milyen dolgot szeretne venni az elkövetkezendő hat hónapban. Válasszatok ki ezek közül valamit, és vegyétek meg, használjátok közösen."