Teremtésvédelem képekben

A konferencia kapcsolatépítésre is lehetőséget adott. Íme néhány kép azokról a szervezetekről, akik megjelentek.

De itt volt a Naphimnusz Egyesület Holnaphimnusz kiállítása is. Íme.

És persze szelektáltunk a mókussal.

Püspökök, népdalok és végkövetkeztetés - Teremtésvédelem 4. rész.

„Nem valami szabadon választható feladat” – beszélgetés az átfogó teremtés-védelemről, a konferencia üzenetéről, mint mindennapi erkölcsi kötelességről.  Vezeti Nobilis Márió Rk. pap, teológus (Sapientia Főiskola, Naphimnusz Egyesület)

A résztvevők: Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök; Beer Miklós katolikus püspök (Váci Egyházmegye), Kodácsy Tamás református lelkész KRE HTK tanára, az ECEN munkacsoport-vezetője.

A beszélgetés során Nobilis Márió kérdéseket tett fel, melyekre a résztvevők megfogalmazták válaszukat.

A Laudato si’ 217. pontja szerint „nem valami szabadon választható feladat”-ban megjelenik az erényes élet lényegi része, a környezet iránti felelősség, Isten művének védelme mint a kereszténység küldetése. Egyetért-e vele, illetve mit ért alatta?

Beer Miklós – A szent és a profán ellentéte nem is akkora ellentét. A vallásos élet és a környező világ nem választható el egymástól. A világban minden megszentelt, egyszerűen attól a ténytől, hogy Isten adta. A hivőknek a mindennapi életük során megélt út az Isten felé vezető út.

Gáncs Péter – Jónási helyzetben vagyunk, bent a cet gyomrában. Kellenek a prófétai hangok. Talán Isten a világnak is ad még egy esélyt. Vajon felismerjük-e, hogy miattunk van vihar, mindenféle zavar a teremtett világban? Isten feladatul adta, hogy műveljük és őrizzük. Viccesen mondhatjuk, hogy a paradicsom elvesztése óta édentitás válság van. A világot leginkább magunktól kellene őriznünk. Radikális változás, megtérés kell. Olyan belső harc, aminek hatnia kell a környezetre. El kell mondani mindenkinek, hogy hová, kihez kell megtérni. Tudnunk kell, hogy az idő sem megújuló erőforrás – és most már az utolsó időket éljük.

Kodácsy Tamás – Isten jónak teremtette a világot. Magától értetődő feladat tehát, hogy ne tegyük tönkre. Az viszont már nem mindig magától értetődő, hogy mit választunk. Mert, ha valamit választunk, sok más lehetőségről lemondunk. Sokszor ilyen választásokkal segíthetjük a teremtésvédelem ügyét. Ha nem választom, nem ártok, de választásommal támogathatom. Mint pl. ezen a konferencián való részvétellel. Döntéseimben felelősségem van, ami az Istennel való kapcsolatomból táplálkozik, abból a tényből, hogy keresztény vagyok.

Amikor a szószékről, vagy a mindennapokban képviselik ezt a felelősséget, hogyan néznek rájuk a hívek? Arra a tényre mit reagálnak, hogy a teremtett világ iránti felelősségem ugyanolyan rangú, mint az imádság, misére járás stb. Hiszen ez valami nagyon új dolognak tűnik, holott a megtérésből következik.

Beer Miklós – Isten egymásra bízott bennünket. A liturgia, a cselekvés, a szolidaritás egyformán fontos. Nincs sorrend. S mi vajon hogyan osztjuk meg a világot egymással? Hogyan gondoskodunk egymásról? Istenkapcsolatunk egész életünket átfogja, tehát az ima sem lehet hobbi. Ez a legfőbb erőforrásunk.

Gáncs Péter – 8 éve létezik a Teremtés hete ünnepsorozat. Van hozzá segédfüzet, amit a gyülekezetek feldolgoznak. De a teremtésvédelem ennél bővebb. És nem csupán környezetvédelem! Lent alkotunk, a felelősség viszont felfelé irányul. Sajnos nehezíti a tevékenységet, hogy túlpolitizált országban élünk. Ezért kell hangsúlyozni, hogy ez a tevékenység nem zöld, de persze azért kell az együttműködés a környezetvédelmi civil mozgalmakkal. Persze idő kell, hogy ez az újfajta elvárás átjárja az egyházat. Még magyarázni kell egyelőre a lelkészek felé is, hogy mi a teendő.

Kodácsy Tamás–Van, aki szerint ez nem lényegi eleme a kereszténységnek. Egyenesen azt gondolják sokan, hogy minek védeni a teremtést? Minél előbb jön a világvége, annál előbb eljön Krisztus! Fontos tudnunk, hogy a művelés nem kizsákmányolást jelent, hanem feladatot. Persze sokakban van közönyösség. A mozgalmista közösségnek pedig rossz felhangja van egyházilag. Túl liberálisnak gondolják. Sokan a zöldet és a pirosat mossák össze. De a teremtés ügyét ki kellene venni a napi pártpolitikából! Vissza kell nyúlni a klasszikusokhoz: Szent Ágostonhoz, Szent Ferenchez, vagy akár Kálvinhoz. S akkor a teremtésvédelem ismét öröm forrása lesz. Isten mindent megadott ahhoz, hogy jól sáfárkodjunk a világgal, hogy örömünk leljük benne.

Mennyire reális az ökológiai megtérést elvárni a hívektől?

Beer Miklós – Ez forradalmi, de mégis ismerős: „ez a nép csak szájával tisztel”. Fontos az Úristen szándéka szerint jelen lenni a világban. Ez maga a megtérés. És ez forradalmi!

Gáncs Péter – A másokhoz való viszony megváltoztatja az embert és környezetét. Jézus megtérést vár! Ebben pedig megváltozik a teremtett világhoz és másokhoz való viszonyunk, kapcsolatunk is. A környezet érzékelni fogja, hogy megváltozik valakinek a viszonya a többiekhez.

Kodácsy Tamás – Assisi Szt. Ferenc nem megkerülhető ebben a témában. Vissza kell mutatnunk a ferences hagyományra. Kortársa volt Szt. Ferencnek Páduai Szent Antal, aki a halakhoz prédikált. Ő ágoston rendi szerzetes volt és 10 év után lett ferences, a velük való találkozás hatására. Mindannyiunknak belülről kell elindulnunk, hogy cselekedni tudjunk.

A megtérésnek 3 szintje van: a személyes felelősség, a szolidaritás és az intézményes szint. E háromból ott kell kezdenünk, ahol tudunk. Az egyház nyelvére hogyan fordítható le ez a három szint?

Beer Miklós – Gyökössy Bandi bácsi szerint nem csupán egyéni, de kollektív önzés is létezik. Amikor azt mondjuk, hogy a mi családunk, a mi városunk, a mi egyházunk stb. Ez nagyon veszélyes. Viszont azért egymást kellene bátorítanunk mégis valami módon, hogy összekapcsolódjanak a megtérők. A Háló közösség erre jött létre. Hogy tudjuk egymást bátorítani.

Gáncs Péter – A világban kettős kormányzás érvényesül, ahogyan Luther mondta. A világi kormányzás felel a világ dolgaiért. Valamit mindig kitűznek a zászlóra. Az egyháznak speciális felelőssége van. Az evangelizáción keresztül formálja az emberek gondolkodásmódját. Ha a világ nem veszi figyelembe felelősségét, akkor figyelmezteti, aktivizálja a rábízottakat és élteti a reményt.

Kodácsy Tamás – A megtérés lépései között első a vallásos, azaz felismerni, hogy Istené vagyunk. A következő a morális, ami az értékrendet szabja meg. Végül van, hogy megvalósul, van, hogy nem, a gondolkodási megtérés. De nem csak individuális megtérés van, hanem visszatérés az ügyekben, amely a világhoz kötődik. Isten ezt is megváltotta.

A megtérés az egész embert érinti. Itt van a szoros kapu problémája. S akkor miként lehet mégis bátorítani a cselekvésben az embereket?

Beer Miklós – Önzésünk mindig kiütközik. Ennek jele, hogy valaki mindig rosszul jár, valaki kimarad a megosztásból, szolidaritásból. A szeretet egyfajta mérték a saját fogyasztásban úgy, hogy ne sértsük meg vele a másik embert. A Földön 7,5 milliárdan élünk. Ezt a mértéket nem tudjuk felfogni. Azt sem, hogy csak tegnap 9.000 ember halt éhen a Földön. Vagy azt, hogy tavaly egy Magyarországnyi terület sivatagosodott el. Ezek az adatok mind a worldometer oldalon vannak meg. S valahogy minden azt üzeni, hogy szeresd Istent és embertársadat.

Gáncs Péter – Belső sivatagaink miatt terjed a külső sivatag. Vajon egy gyülekezet tud-e oázis lenni? Hiszen evangélikus gyülekezet például hazánk minden településén jelen van. Már a parókia jelenléte is evangelizálhat. Közös faültetés, napkollektor a parókia tetején, egyházi rendezvényeken újrahasználható poharak. S ezek a hatások elérhetik, hogy egy idő után a sivatag újra kizöldül. Ha egy keresztény közösség megtérőkkel van tele, az kisugárzik a környezetére. És a jó is lehet ragályos.

Kodácsy Tamás – A baj akkora, hogy a keresztény felekezeteknek össze kell fogniuk, félretéve minden teológiai vitát. Ha Isten ennyire szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, akkor nincs indokunk, hogy tönkretegyük a világot. Isten szeretete összeköt minket. A szépség és nem a szükségszerűség. A teremtésvédelemben semmi nem felesleges.

Gáncs Péter – Az idei Teremtés hetének az aranyevangélium volt a mottója [Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte]. Fontos ráébrednünk, hogy ez nem csupán az emberről szól. Ez a teljes teremtett világot átöleli, s így mutat rá helyünkre.

Milyen környezeti hatása volt saját életükben az ökológiai megérésnek?

Beer Miklós – Csapvizet iszik.

Gáncs Péter – Kímélendő az autót gyalog járnak, illetve egymást figyelmeztetik a felségével környezeti cselekvések terén.

Kodácsy Tamás – Tanul azért, hogy megfelelően cselekedjen. Természetvédelemben, teológiában megismerni a teremtett világra utalást. Családjában komposztál, csapvizet iszik és figyel a közlekedésére.

„A szép jó, s az igaz szép” – Navratil Andrea, Junior Prima Primissima díjas népdalénekes, ökológus említette, hogy Gyimesben az öregek egyben kezelik az ökológiát és hagyományőrzést. Élik, csinálják a teremtet világ védelmét, még ha nem is ismerik a fogalmat. Petró Dalma előadóművész, énekesnő a magas és a mély művészet szépségéről, összetartozásáról beszélt. A zene rendeltetése a belső világ megismertetése és így a kiteljesedés biztosítása. A gyermekek segítenek mások felé nyílni. A rövid beszélgetést követően a két művésznő énekelt a közönségnek.

Mit üzen a teremtés hete erre az esztendőre? – Zlinszky János (72 Tanítvány Mozgalom, Naphimnusz Egyesület) elmondta, hogy készült egy hosszabb írással arról, hogy mi hangzik el a mai napon. Hosszú is volt, de mégsem teljes. Ezért átírta a lényegre fókuszálva. Ekkor még hosszabb lett. Úgyhogy majd mailen küldik ki a résztvevőknek. Most mást üzen. Mivel nem volt még mozgás, következik egy taps feladat. S ennek tanulsága, s talán az egész napé is, hogy cselekedeteink hangosabbak, mint szavaink.

Hogyan tovább, „Tanítványok”? – Dabóczi Kálmán (72 Tanítvány Mozgalom) a jövőről beszélt. A konferencia fő üzenete is az volt, hogy van remény és jó kereszténynek lenni. Jó együtt lenni egyre tágabb körökben. Jó, hogy különböző felekezetek a reformáció 500. évfordulóján tudnak egymással beszélgetni. Ez egy szép ajándék a reformációnak. Ezt követően köszönetet mondott és a résztvevőket is arra kérte, hogy 5 másodperc tapsot nyújtsanak át a szervezőknek, önkénteseknek.

Kritikus területre értünk. Lehetőségeink és felelősségünk van egyaránt. A Hír tv végig felvette a konferenciát. [Hamarosan a youtube-on látható lesz.] Volt sajtótájékoztató. Jegyezni fogják tehát, hogy az egyház megszólalt teremtésvédelmi ügyben. De mielőtt a világba kimegyünk, szükség van önkritikára is. Belül kell kezdenünk, mert kifelé már tudunk nagyon kritikusak lenni. Érezze meg környezetünk a megtérésünket. 

Szemünk az égen, lábunk a földön. Az első fele arra utal, hogy ez nem csak emberi ügy. Imaközösségben, lelki közösségben lehet hordozni. Ne feledjük, hogy van egy titkos katolikus erőforrásunk: a szentségimádás. Ezt hitelesen másoknak is megmutathatjuk. S tudjunk a Szentlélekre hagyatkozni, engedjük oda minden emberi erőforrásunk mellé. Kell az igyekezet és kell a ráhagyatkozás. 

A mondat második fele, a láb a földön arra utal, hogy maradjunk kapcsolatban egymással. Mentsük el a megszerzett adatokat. Legyen élő a kapcsolat. S aki tud, jelentkezzen segítőnek a bemutatkozott szervezeteknél. A kapcsolatot segíti, ha további rendezvényekre elmegyünk. Október 4-én indul a Részigazság Klub a Hálónál. Lesz Esztergomban lelkigyakorlat 14-15-én. A Mérnökkörben hamarosan lesz Pál Feri előadás, s itt várják a mérnököket is. A legfontosabb pedig, hogy amit láttunk, hallottunk, azt dolgozzuk fel, adjuk tovább. A 72 Tanítvány mozgalomnak 12 tematikus műhelye van, amiből egy a teremtésvédelem. Van család, egészségügy, média stb. Ezekhez is van a honlapon elérhetőség. Szervezetek és egyének jelentkezését egyaránt várják akár részvételre, akár együttműködésre. Legyünk egymás kincsei! S vállaljunk részt a közösségi finanszírozásban is, hogy minél kisebb anyagi teher legyen a konferencia. Szervezetileg nem lesz túl bonyolult a rendszer. Az alapítvány már megvan, mert a pénzügyeket valahogy intézni kell. Az egyházi jóváhagyást pedig szintén elindították. A segítséget adni tudók és a segítséget várók jelentkezésére is számítanak, mert egyfajta kapocs, összekötő is szeretne lenni ezen csoportok között. Legyünk élő közösség!

Mit tegyünk most konkrétan? Legyen egy konkrét tettről elhatározásom, amit másképp teszek ezentúl az életmódomban. A belső változáshoz pedig adjunk magunknak 30 perc csendet, amikor azon gondolkodunk, hogy meg tudjuk-e látni a másik emberben Krisztust. Ki tudjuk-e egyáltalán mondani? Ha igen, átléptem a környezetvédelem és a teremtésvédelem határát. S akkor lendületbe jövünk. Tűzbe, amit meg kell osztani egymással. Gondoljuk végig azt is, hogy munkahelyünkön merünk-e próféták lenni? De persze a belső változást nem kell sürgetni, hiszen Isten kezében van minden. De legalább induljunk el és tegyünk tanulságot arról, Akinek köszönhettük, hogy ma itt lehettünk!

Ami közös otthonunkkal történik - 2. rész

Az ember amortizációja? – Jávor András (72 Tanítvány Mozgalom) az egészség három tényezője (testi, lelki, szociális) közül az elsőre fókuszált előadásában. Mint mondotta, jelenleg a világ szubkultúrának tekinti a vallást. Az egyház a létezés kapcsán nem csak a MIÉRT kérdést teszi fel, de a HOGYAN-t is. Egy keresztény nem feledheti, hogy teste-lelke Isten megnyilatkozása. Isten jele vagyunk a világban. Mi vajon az ember? Természeti lények vagyunk, de ha uralmat tudunk szerezni testünk felett, azzal a teremtés védelmét is segíteni tudjuk. A megismerés folyamán alany és tárgy is vagyunk. Isten párbeszédet folytat velünk és szeretete tart életben bennünket. A megismerés fontos emberi tulajdonság, de vajon megismerhető-e valójában az ember? Elég, ha csak arra gondolunk, hogy agyunkban 10¹² idegsejt van és egy sejt 50 ezer kapcsolattal rendelkezik. Ez olyan mennyiségű kapcsolat, ami felfoghatatlan. Titok tehát igazából az ember. 

A természet Isten ajándéka. A környezetszennyezés magunknak is árt, károsítja az egészséget. A világ emellett elmagányosodott, mely kihat a testi-lelki egészségre. A legkiszolgáltatottabbak a világ környezeti problémáira a legszegényebbek. Náluk több a betegség és rövidebb a várható élettartam. De vajon a világ problémáiban tényleg a túlnépesedés az első és legfontosabb ok? A Laudatosi’ szerint ez a nagyfogyasztók, a fogyasztást fenntartók érve. De ha a számok mögé nézünk, látjuk, hogy a megtermelt élelem 1/3-a felhasználás nélkül elvész. Ez pedig olyan, mintha ezt a szegények asztaláról lopnánk el. 

Mindannyian társas lények vagyunk, Isten ajándékai. Lényünk lényege, hogy szeretve vagyunk. Isten mindannyiunkat önmagunkért szeret és tart a létezésben. Az ember azonban elfordult teremtőjétől. A modern embert nem nevelik felelősségre. A tudomány növekedéséhez nem nőttünk fel lélekben. A technokrata paradigma hozza magával a korlát nélküli életet. A megtéréssel új ember születik. 

Néhány ábrát is mutatott a hazai helyzetről. Ennek alapján a tumoros halálozásban vezetők, a tüdődaganatban világelsők vagyunk. Vezető halálokaink a kardiovaszkuláris és a tumoros. Az iskolai végzettség arányosságot mutat az egészségtelen életmóddal. Az egészségügyi kiadások a közjó részét képezik. Szükség volna méltányos betegellátásra. De mi magunk is felelősek vagyunk a helyzetért, amikor hozzájárulunk, hogy a rendszerben korrupció működhet és sok esetben az adó, mely fedezet lehetne, nem kerül befizetésre. Gondoljunk erre, mikor nem kérünk számlát. Fontos lenne, hogy a tudomány eszközei szolgálják az embert, javulását Isten munkatársaként. Az ember az Isten, mint művész alkotása. Ha beteg lesz, az egészségügynek alázattal kell helyreállítania.

Felkért hozzászólóként Román Zsuzsa (Fokoláre-EcoOne)arról beszélt, hogy az egészség kapcsolódik a világ dolgaihoz, nem elválasztható attól. A Laudato si’ szerint életmódváltásra van szükség. Meg kell változni a gondolkodásunknak. Szükség van nevelésre és önnevelésre. És a Laudato si’ szerint fontos a hála, a világ ajándéknak tekintése, a szép értékelése, a másokkal való közösség, a mértéktartás és az egyszerűség. 

Fontos tudatában lennünk, hogy a kevesebb több. A vásárlásunk egyben erkölcsi cselekedet is. Ha lemondásként éljük meg, az nem visz előre. De tekinthetünk rá úgy is, mint ajándékozásra. Az adás örömet okoz. Erre épít a Fokoláre az adás kultúrájával. Az ajándékozással Isten példáját követjük. Adjunk ingyenesen, bőkezűen! A FokoláreEcoone munkacsoportja 2013 óta működik hazánkban is. A szeretet dobókocka mintájára megszületett és hazánkban is elérhető az ökológiai dobókocka, ami a környezeti nevelés során kiválóan alkalmazható és a Laudato si’ enciklika üzeneteinek népszerűsítését célozza. 

Utolsóként még hangsúlyozta, hogy az átélt élmények megosztása is fontos, mert ezzel is erősítjük egymást.

A szegénység dimenziói – Vecsei Miklós (Magyar Máltai Szeretetszolgálat)a rendezvényt először is a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnökének, az ÉrMe Üzleti Hálózat meghatározó alakjának, az idén április 22-én, a Föld Napján váratlanul elhunyt ifj. Rohály Gábor elmékének ajánlotta.

Cselekedeteinkből látszik, hogy úgy bánunk a szegényekkel, amint Földanyával is bánunk. A „hajléktalan Jézus” szobrát szerették volna Budapest valamely részén felállítani, de mivel minden kerület húzódozott tőle, így a szobor egyelőre vándorútra indult. Tapasztalata szerint nagyon népszerű a gyerekek körében, akiknek még nincsenek előítéleteik. 

A felnőtteket viszont sajnos ez sem hozza közel a valósághoz. Az igazi hajléktalanokat kerüljük. Pedig az az ember is titok, csoda. Persze az is igaz talán, hogy aki igazán szeret és akit igazán szeretnek, az nem lesz hajléktalan. Arra kérte a hallgatóságot, hogy ha legközelebb hajléktalant látnak, tegyék fel maguknak a kérdést: Te vagy az, Uram? Ha ezt a kérdést fel tudjuk tenni őszinte szívvel, akkor adakozhatunk is. Ha nem, akkor inkább ne is adjunk. Saját hosszú tapasztalatából óva intett attól, hogy egy hajléktalant haza akarjunk vinni, így próbálva segíteni neki. Nem fog menni. De igenis odamehetünk és megkérdezhetjük a nevét, hogy legközelebb a nevén szólíthassuk. Ez egy hajléktalan ember számára hatalmas ajándék, ha valaki a nevén szólítja. Csodát tehet.

A hajléktalanok után egy másik problémára hívta fel a figyelmet. Egy vidéki iskola volt a fotón, nagyon siralmas, leromlott állapotban. 310 gyerek jár oda. És még 300 településen vannak ilyen iskolák. A gyerekek ingyen kapják az ebédet – műanyag dobozban. Kézzel eszik meg, az udvaron. Ezek a gyerekek 20 év múlva felnőttek lesznek. De hogyan? Innen nem lehet hova elindulni. És ma Magyarországon rengetegen indulnak innen. Amikor felnőnek, nagyon komoly problémát fog az okozni. Miért ül a cigánygyerek az édesanyja karján folyton? Mert nincs hova letenni. 

A képen egy szobabelső volt. Döngölt padló, ágynemű, sparhelt. Mérhetetlen nyomor. Itt nem lehet a gyereket a földre letenni. S egy gyerek, aki nem mozog szabadon, az értelmileg is lemarad. Egy ilyen helyen nem lehet felnőni. Hogy miért szegregáltak? Mert például nincs lehetőségük rendszeresen fürdeni, vagy tiszta ruhát venni. Ezért büdösek. A büdös embert, büdös gyereket pedig elkerülik a többiek. Nem vonzóak. Ez már nem szegénység. A szegénységben van hiány, de onnan van felfelé út, van cél. Ez maga a kilátástalanság. Ez a nyomor. A mélyszegénység. Ez egy másik létállapot. Innen nincs cél, itt nincs holnap. [És egyre csak peregtek a képek az előadáson. A legmegrázóbb az volt, ahol egy kislány vágyódva nézett egy hegedűt. Amilyen neki sosem lehet. Pedig nyilván kiváló adottságai vannak hozzá, hogy megszólaltassa, virtuóza legyen.] 

Mindig közel kell menni, mielőtt bármit teszünk. Ezekben a hajlékokban mindig ott van egy Jézus és egy Mária kép. Itt az anyák élő kapcsolatban állnak Máriával. Az egyetlen lénynek érzik, akihez igazán fordulhatnak, akitől segítséget várnak. Nekünk pedig el kell gondolkodnunk, hogy ezt a problémát miként tudjuk közel hozni a társadalomhoz, magunkhoz? Miként tudjuk élővé tenni? Hiszen ezen a 300 településen több gyerek él, mint hazánk négy legnagyobb városában. Jó a kötelező óvoda, mert legalább 3 éves kor felett megkerülnek ezek a gyerekek, de így is 25%-ot elveszítünk az első 3 évben, 20%-ot pedig már a mama pocakjában. Ezek a gyerekek, mire bekerülnek a közösségbe, az iskolába, már nem tudják befogadni a tananyagot. Egyszerűen nincsenek meg hozzá a képességeik. A tananyag a budai középosztály gyerekeikre van kallibrálva. Ezek a gyerekek pedig ettől nagyon messze vannak. És mivel eleve úgy indulnak, hogy nem fogják tudni elsajátítani a tanulnivalót, elvesznek. Kudarcra születtek. Sosem fognak dolgozni, mert nem képesek rá. Sikerterápiára van tehát szükségük. Miben jók? Hát pl. a fociban. Ezzel tudnának integrálódni. Saját csapatot kiállítani. Ebben sikerélményt átélni. De számos ilyen dolgot lehet még találni, csak kreatívnak kell lenni és akarni megérteni, segíteni.

El kell határoznunk, hogy mi magunk is vállaljuk saját utunkat saját Ninivénk felé. Elindulunk oda, ahová Isten küld. Fel akarom-e ismerni Jézust a szenvedőben, hajléktalanban, nincstelenben? Ne ijedjek meg, ha elsőre nem megy. De legalább tegyem fel a kérdést: Te vagy az, Uram?

Családjainkról őszintén – Dávid Bea (SE Mentálhigiéné Intézet, 72 Tanítvány Mozgalom) az előző téma kapcsán ajánlotta, hogy nézzük meg a Brazilok című filmet. Segít felfogni a problémát. Saját előadásában szintén egy hasonló tükröt kíván tartani és megmutatni, hogy lehet a dolgokon változtatni. Tudnunk kell, hogy ami körülöttünk van, az hat ránk is és a gyermekeinkre is. Nem elég már csupán a példánk arra, hogy a gyermek másképp viselkedjen, mint a világ. Beszélni is kell róla! Ha a hazai trendeket nézzük, az látszik, hogy nem pusztán a teljes termékenységi ráta csökken, de egyre kevesebb a szülőképes nő és azok is egyre később vállalnak gyermeket. S vajon kikről is beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy „mi, keresztények”. A megszólítható lakosság 20%, az egyházian vallásos 10%. Ezek a számok a 15 és 29 éves korosztályban – tehát a gyermekeinknél – csupán 7,3 és 4,9%. Tehát egy generáció alatt felére csökkent. Erős a társadalmi hatás. A templomba járás aránya azon rétegben is esik, amely vallásos nevelésben részesült. De a párkapcsolati helyzetek alapján sincs sok különbség hívő és nem hívő között. Magas azok aránya, akik partner nélkül, egyedül élnek. Hol van a társ? Hol lehet vajon megtalálni? Mert ha nem lesz meg, nem lesz népességnövekedés. Egyetlen mutató tér el szignifikánsan: azok aránya, akik házasságot szeretnének kötni. 

Viszont abban már nincs jelentős különbség, hogy probléma esetén kilépjenek-e a kapcsolatból vagy sem. Ebben ugyanolyan a megoszlás, mint a társadalom többi szegmensében. A keresztények gyermekvállalását nehezíti, hogy a társadalom átlagánál jelentősebben várják el – vagy környezetünk – a négy feltétel együttes teljesülését: biztos anyagiak, lakás, tanulmányok és munkahely. Emellett már a keresztények körében is a tervezett gyerekszám 2 alá esett. 

A megszületett pedig mindig alatta marad a tervezettnek. Mivel a családokban már ilyen problémák jelentkeznek, fontos volna, hogy legalább a kisközösségek segítsék a családokat a nevelés munkájában.

Hortobágyiné Nagy Ágnes (Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület) elmondat, hogy a családok nevelési munkájának segítésére hozták létre a Boldogabb Családokért Programot (Családi Életre Nevelés Program). Az iskolákban oktatnak a családi életről több iskolában is mind a 12 évfolyamon. Az iskolák és a diákok örültek a kezdeményezésnek, de a szülők támogatása is elengedhetetlen. Az órák felölelik a gyerekek értékességtudatának erősítését, a szeretetnyelvek megismertetését, a szerelem kérdéskörét, de a természetes fogamzásszabályozást is (Ciklus Show). 

A program kezdetét egyébként a természetes fogamzásszabályozás jelentette, melyet 1990-ben kezdett oktatni Kecskeméten, orvosként. 

Ez bővült később a Boldogabb Családokért Programmá. 2001-től tíz évig a Sapientia főiskolán volt családdal kapcsolatos képzése is. A NAT-ba bekerült a családi életre nevelés, melyet Kopp Máriával dolgoztak ki. De a legfontosabb, hogy gyermekeink elé vonzó családi életet éljünk!

Vizy Zsuzsanna (Családi Szolgálatok Ligája Alapítvány) elmondta, hogy szervezetük a párok és családok problémáival foglalkozik. A fiatalokon egyre inkább érezhető egy kapunyitási pánik, méghozzá komoly szorongások formájában. A középkorúak (40-45 évesek) esetében pedig kiürült kapcsolatok, elmagányosodás, érdektelenség tapasztalható. Sem a fiatalok, sem a középkorúak nem tudnak mit kezdeni konfliktusaikkal, problémáikkal, szorongásaikkal. Egyre inkább jelen van a társadalomban a lelki és érzelmi éretlenség, tudatlanság. Az érés egy időigényes folyamat, de az információs társadalom egyre gyorsuló korában élünk, ahol semmire sincs idő. Ez a kapcsolatok elvesztéséhez vezet. A keresztény családok sincsenek jobb helyzetben, csak ha jó közösség veszi őket körül, akkor talán kicsit könnyebb. A spiritualitásnak nagy szerepe lehetne, mivel az általa biztosított töltekezés, csendesedés utat, segítséget jelenthet. A Caritas inVeritate szavaival élve: Öleld magadhoz a valóságot, akkor is ha nehéz!

(Be)ismerni a nyilvánvalót – Victor András (Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, MRE Ökogyülekezeti Tanács) azzal kezdte előadását, hogy a teremtésvédelem és a fenntartható életmódra nevelés hasonló témával dolgozik. A fenntartható életmódra nevelés keretében nem tudást adnak át, hanem kompetenciákat fejlesztenek. Ebbe beletartoznak az ismeretek mellett a készségek (működési képesség) és az értékrendszer (pozitív attitűd) is. 

Az ismeret környezeti kérdések kapcsán tények, adatok, összefüggések körét jelenti, melyek átadásában jól teljesítünk, mégis jelentős a környezettudatlanság. Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon az ismeret elvezet-e az életmódhoz? A válasz egyértelműen NEM. Tehát nem az ismerethiány a kulcsprobléma. 

Ha áttérünk a képességek vizsgálatára, azt látjuk, hogy ez felöleli a készségek, ügyesség, rutin terén a manuális képességeket, ahol szintén jól teljesítünk. A gondolkodás terén a látásmód, paradigmák rendszerében azonban problémákat fedezhetünk fel. Mi a megoldás? Merre kell indulni? Az önértékelés terén szükséges volna reflexióra, önkritikára, korrekció képességre. Egyszerűbben fogalmazva, be kellene tudnunk vallani, ha felismerjük, hogy eddig valamit rosszul gondoltunk, tettünk. Persze ez nagyon nehéz. Mintha évtizedeket kellene szemétbe dobni. Nem is nagyon szeretjük megtenni. A következő a komplexitás, azaz az összefüggések területe. A rendszerszemlélet, a hálózatokban gondolkodás, az ökológiai látásmód segítheti, hogy a világról komplex módon tanuljunk. Sajnos jelenleg tantárgyközpontú tanulás folyik. A harmadik tényező a komplementaritás, annak beismerése és felismerése, hogy a világ nem fehér és fekete. Ne egyszerűsítsük le! El kellene fogadnunk a párhuzamos igazságokat! Ez segítene megismerni a világot a maga bonyolultságában. No, ez a fajta gondolkodási képesség jelenleg nagyon gyenge és ez maga a kulcsprobléma. 

Ha az ismeretek és a készségek után az értékrendszert is megvizsgáljuk, szomorú képet kapunk. Az anyagi világ fontosabb, mint a lelki, a legyőzést választjuk a megegyezés helyett, erőszakhoz folyamodunk szelídség helyett, rekordokat döntögetünk a kicsi szép elve helyett és még többet akarunk az elég világa helyett. Igényeink és vágyaink hajtanak, bőven túllépve szükségleteinket. 

Ez a torz értékrendszer a fő probléma jelen világunkban. Ezt kellene megváltoztatni. Paradigmaváltásra van szükség az iskolában, a társadalomban és a templomokban. Ehhez erő és lelkesedés kell!

Kodácsy-Simon Eszter (Evangélikus Hittudományi Egyetem) arról beszélt, hogy nagyon fontos szokásaink megváltoztatása. A környezeti nevelés csak a kognitív oldalt szólítja meg, de ez csak féloldal. Kultúrára, spiritualitásra van szükség technokrata világunkban. A technológia nem oldja meg a problémákat. Tudjuk a veszélyeket, de nem érezzük! A döntések, cselekvések agykérgi szinten is mozognak, de ez lassú folyamat, nem képes gyors reagálásra. Kelnek bennünk érzetek minden pillanatban. Vajon ezekre az oktatás során tudunk-e és miként, meg mit építeni? A nevelésben is a fogyasztói társadalom kifejezéseit használjuk, ugyanazt a szóhasználatot alkalmazzuk! Új, bibliai képek kellenének. Más látás. Reményt kellene mutatni, ami cselekedni tanít! Bizonyosságot adni arról, hogy valaminek értéke van függetlenül attól, hogy hogyan végződik!

Puskásné Túri Ildikó (Kaszap Nagy István Református Általános Iskola, Túrkeve) egy kis település lehetőségeit vázolta az oktatás terén. Ökoiskolából, ráadásul egy örökös ökoiskolából érkezett. Az iskola működésében is érvényesül az öko szemlélet. Igyekeznek a környezetbarát közlekedést népszerűsíteni, helyi termékeket vesznek, erdei iskola programokra viszik a gyerekeket, van hittantáboruk, számos kezdeményezéshez (Teremtés hete, Szeretethíd, Komposztünnep) csatlakoznak és iskolakertet tartanak fenn. Mindezekkel a céljuk, hogy a diákokban érzelmi kapcsolatot alakítsanak ki a teremtett világ felé.

Tóth Gábor (Magyar Kolping Szövetség) a Kolping Iskolákról mesélt, bár a Kolping Szövetségről szinte mindenkinek a Szállodák jutnak eszébe. 14 iskolát tartanak fenn, amiből egy működik Budapesten. Mit jelent a gyerekeknek a teremtésvédelem? Ez attól függ, hogy csak tantárgyként találkoznak vele, vagy beépül a mindennapjaikba. Alapélményekhez kell visszanyúlni. Kolping szerint először is jó szakembernek kell lenni. Erre képezik elsősorban a fiatalokat. Hiszen ha van egy jó szakmájuk, képesek lesznek magukat és családjukat is eltartani, s így a teremtett világot is fenntartani. Fontos, hogy szakemberként azt alkossa meg, amire valóban szükség van, ne pazaroljon! Kolping azt is mondja, hogy légy jó családtag. Tehát jó tagja a közösségnek. Ne tedd tönkre a másét! Azt is mondja, hogy légy jó keresztény, azaz higgy a teremtett világban és add hozzá a részed. Végezetül azt is kéri, hogy légy a társadalom építő tagja! Védd meg a károsodástól! A kolping szellem felelősségre, szolidaritásra neveli a fiatalokat. Hogy ne elvegyenek, hanem hozzátegyenek!