Linda Dillow konferencia - 4. rész

A szünetet követően az Istennek való odaszánás, az ötödik témakör következett. Linda szerint nagyon fontos, hogy megadjuk magunkat Istennek. Fel kell adni saját történetünket. Hiszen a konferencia célja az volt, hogy levessük az álarcunkat. Sírunk és Istent dicsőítjük, amikor megvált, megszabadít és meggyógyítja a megtört történeteinket. Sok keresztény gondolja azt, hogy Isten bizonyos dolgokat nem tud megváltoztatni, meggyógyítani. De Isten nem így gondolja. Ő Jehova Rafa, azaz Isten, aki gyógyít. Aki hamuból szépséget teremt.

Linda elmesélte, hogy csodás anyukája, de bántalmazó alkoholista apukája volt. Annyi bántásban volt része gyermekkorában, hogy csak gyűlölni, megvetni tudta az édesapját. Kívül álarcot viselt, azt mutatta, hogy minden rendben az életében, de belülről mélyen sebzett volt. Emiatt irányító, ellenőrző személyiséggé vált, úgy, hogy maga sem tudott róla. Megtérése után is megmaradt ez a személyiségjegye, pedig életünkben csupán egy irányító lehet: vagy Isten, vagy mi magunk. Őrizte keserűségét, haragját apja iránt, pedig a keserűség saját magát rombolta. Ekkor, első egyetemista évében eljutott egy keresztény találkozóra, ahol megérezte, hogy a résztvevőknek van valamijük, ami neki nincs. Ekkor értette meg, hogy a kereszténység nem etikai kódex, hanem kapcsolat egy személlyel. És ebbe a kapcsolatba bárki beléphet, aki elismeri Istennek, hogy bűnös és megköszöni neki, hogy Jézus meghalt a bűneiért és behívja Jézust az életébe, mint megváltóját. Isten szeret (Rom 3,23), Krisztus pedig életét adta érted (Rom 6), tehát szabad vagy! A találkozón az előadó a Jn 3,16-ról beszélt. Azt kérte a résztvevőktől, hogy otthon mindannyian olvassák és mondják el ezt a szakaszt úgy, hogy saját nevüket helyettesítik be a "világ" helyére. Linda számára ez az esemény egész életét megváltoztató tettnek bizonyult. Behívta Jézust az életébe és Jézus megbocsátott neki. Ezért kérte a konferencia résztvevőit, hogy ők is tegyék meg most ezt vele együtt. Mondják el vele a következőt:

" Úgy szeretett Isten engem, ....... (itt mindenki a saját nevét mondja), hogy egyszülött fiát adta értem, hogy ha benne hiszek, örök életem legyen és el ne vesszek!"

Amikor Isten megbocsátott neki, arra is kérte, hogy Linda is bocsásson meg az édesapjának. Linda erre kezdetben képtelen volt. De a Mt 18,21-35 megmutatja, miért kell megbocsátani egy gonosz apának is. Amikor a király megbocsátott, de a szolga nem, akkor a szolgát sötétségre vetették. Ez a sötétség tulajdonképpen maga a keserűség, a harag. Ennek gyötrelme. A harag elutasítja a gyógyulást, a felejtést is. Nagyon romboló. Igazi börtön. Nem engedi lezárulni a harcot. Linda felismerte, hogy bár apja nem érdemli meg az ő bocsánatát, de ő maga sem érdemelte meg Isten bocsánatát. Amit Isten vár, azt jól példázza a két horog története. Isten horgán ott van ő, Linda. Linda horgán meg az apja. Isten eleresztette őt, Lindát a horgáról és azt kérte tőle, hogy Linda a saját horgáról eressze el az apját, de ne a vakvilágba, hanem Isten horgára. Így Linda helyett Isten lehet az apa bírája, mert Ő az igazi, az igazságos bíró. Linda végül képes volt megtenni ezt. És megszabadult. Isten minket is átformál, ha igent mondunk neki az üdvösségre, megbocsátásra, megváltásra. Higgyem el, hogy Isten engem is át tud formálni! Ha Lindát, Darlene-t, Jessát át tudta formálni, akkor nyilván az én életemben is meg tudja tenni. 

Ekkor Linda megkérte azokat, akik még nem ismerték meg Jézust, mint személyes megváltójukat, hogy jöjjenek oda a színpad elé és így fejezzék ki Jézusnak, hogy meghívják Őt az életükbe. Itt együtt kérték az előadók Jézus áldását a friss megtérőkre.

Linda elmondta, hogy Isten a legcsodálatosabb apa, aki megvéd, szeret és meggyógyítja szívünk sebeit, ha oda tudjuk szánni életünket Neki. De mi sokszor vitatkozunk, bár Isten jóval bölcsebb és látja életünk egész mintázatát. Fontos tehát, hogy Istenben bízó nővé váljunk, nyissuk meg akaratunkat az Isten előtti imádatban. Életünkben ehhez két példánk is lehet.

Az egyik Jób, aki teljesen odaszánta magát Istennek (Jób 1,20-21). A legjobb ember volt a világon, mégis egy nap alatt elveszített mindent. Ennek ellenére földre borult és imádta Istent, áldotta az Úr nevét, aki mindent adott és mindent elvett.

A másik Ábrahám, aki fiát is kész lett volna feláldozni Istennek (1Móz 22,1-18). Isten három utasítást adott Ábrahámnak Izsák kapcsán: vedd, menj, áldozd fel! Otthon olvassuk el ezt a részt a Bibliából és kérjük Istent, hogy tanítson róla! Ábrahám nem értette Isten utasítását, hiszen az Ószövetségben az szerepel, hogy sose áldozd fel gyermekeidet, mert azt a pogányok teszik. Ráadásul Ábrahám éveket várt erre az Isten által megígért fiúra. S bár Ábrahám nem érti Istent, mégis teszi, amit kért. A Biblia nem írja, de vajon mi játszódhatott le Ábrahám lelkében a kb. 3 napi út alatt? Nyilván haldoklott belülről, esetleg vitatkozott, kérlelt. Amikor Izsák megkérdezte tőle, hol az áldozati bárány, Ábrahám annyit mond, hogy majd Isten gondoskodik róla. S valóban, amikor az angyal megállítja Ábrahám kést emelő kezét, Ábrahám meglátja a bokorban fennakadt kost. Az állat nyilván régóta ott volt, a gondoskodás készen állt régóta, csak Ábrahám nem látta. A mi életünkben sem az a kérdés igazából, hogy miért van fájdalom, hanem az, hogy Isten mit hoz majd ki belőle. Amikor körbenézünk, talán nekünk is reménytelennek tűnik minden, de Isten azt mondja, hogy ha szellemi szemekkel néznénk, akkor látnánk a gondoskodás, mert Ő már látja ott. Ábrahám is úgy nevezte el a helyet, hogy "Isten gondoskodik".

Bármi is a saját megtört történetünk, már most ott a gondoskodás, melyet Isten már lát és a megfelelő időben elő is hoz. Építsük meg tehát a saját Izsák oltárunkat annak, amit nagyon szeretünk, vagy amihez nagyon ragaszkodunk, vagy amit nagyon akarunk. Helyezzük rá úgy ahogy Ábrahám rátett 3 dolgot: saját értelmét (hiszen nem értette miért kéri Isten), saját érzelmeit (hiszen szerette a fiát) és saját akaratát (hiszen nem akarta volna bántani a gyermekét).

Jézus is így szánta oda magát Istennek. Háromszor borult arcra Isten előtt, kérve, hogy Isten vegye el a keserű poharat, de mindazonáltal saját akaratát átadta Istennek.

Isten tőlünk is azt kéri, hogy építsük meg szívünk kezével az oltárt. Legyen ez a mi imádatunk. Hiszen a megadás az imádat legmélyebb formája.

Darlene személyes odaszánása akkor történt, amikor Istentől kérte megszabadulását a szexuális orientációjától. Két nap és egy éjszaka feküdt saját Izsák oltárán arcra borulva, imádkozva és sírva. És Isten két hónap múlva megszabadította.

Izsák oltárunkra néha úgy tűnik, hogy Isten válaszol, máskor úgy, hogy nem. Pedig Isten mindenkor válaszol, csak nem feltétlen úgy, ahogy mi várjuk. Néha arra tanít meg, hogy odaszánjuk akaratunkat és ne a mi akaratunkhoz ragaszkodjunk. Amikor valamit felteszünk az oltárra, jelezzük, hogy az Ő akaratának adjuk át, hiszen ő kegyelmes, jóságos és tudja, hogy mi a legjobb számunkra.

Jessa elmondta, ha nem adta volna át szívét Istennek, akkor most kemény és keserű lenne. Ő azonban úgy döntött, hogy behívja Jézust a fájdalmába, hálás lesz azért, amije van és nem arra figyel, amije nincs. Igent mondott Istennek.

Linda elismételte, hogy az Izsák oltárunk az, amit nagyon mélyen akarunk, vagy nagyon mélyen szeretünk. Mindannyiunk életében vannak nagy fájdalmak is. Hajtsunk fejet és imádkozzunk Vele ezekért. A résztvevőknek kiosztott álarcokra mindannyian felírtuk a magunk Izsák oltárát, majd a segítők ezeket összeszedték és elhelyezték a színpadon lévő oltárra. Felajánlottuk Istennek. Ezzel odaszántuk magunkat Istennek.

A két és fél napos rendezvény végén a résztvevők tájékoztatást kaptak még arról, hogy a www.lindadillowkonferencia.hu oldalon lesz majd információ a konferencia kép- és hanganyagának elérhetősége kapcsán. Azóta a videók felkerültek a honlapra.