Nagy utazás az ELÉG világába - 23. rész

"23. AMERIKAI ÉTKEZÉSEK
“...megkérdezte Jézustól: “Kit tekintsek felebarátomnak?” - Lukács 10:25-37

Az “American” repülőjárat tömve volt. Az Egyesült Légitársaság egyik törölt járatának utasait is velünk utaztatták. A pilóta üdvözölt bennünket: “Örülünk, hogy elég helyünk van az Egyesült járat utasai számára is. Sajnos azonban nincs elég étel. Az “amerikai” utasoknak vacsorát tudunk felszolgálni, az “egyesült” utasoknak ásványvizet.” 

Először megkönnyebbültem, mivel “amerikai” voltam, de azután eszembe jutottak a mellettem ülők. Ha az Egyesültről jöttek, osztozzam velük? Szerencsére kiderült, hogy ők is “amerikaiak” voltak. De kapnak-e enni a mögöttem ülők? És a mögöttük ülők? Megosszam velük a vacsorámat? Ha elkezdem osztani, hol hagyom abba? Nem néztem semerre. Amíg nem láttam őket, tudtam enni. 

Szembesülök a kísértéssel, hogy “ne nézzek rá” az éhező, otthontalan emberekre szerte a világon. De tudom, hogy ha elfordul az ember, akkor kicsit érzéketlenebb és kevésbé emberi lesz. Ha nem rekesztem ki tudatomból a szükséget szenvedőket, sőt megosztom velük az ételemet, akkor emberibbé válok.

 Dave Schrock-Shenk

"Mi segítene abban, hogy jobban odafigyeljek a szükséget szenvedőkre?

A legtöbb ember, akinek túl sok mindene van, soha nem néz azok szemébe, akiknek kevés jutott. Még egyazon országon és városon belül is, úgy tűnik, a gazdagok és a szegények két különböző világban élnek.

A mai szentírási részlet a szamaritániusról szól, aki megsajnált egy ismeretlen embert az út mentén. A kérdés – “Ki az én felebarátom?” – azokra is vonatkozhat, akiket naponta látunk az ablakból.

Mikor, hogyan találkozom szegény emberekkel?

Lakóhely-választásom milyen értékeket és meggyőződéseket tükröz?

Vegyél egy térképet arról a városról, megyéről, lakókörzetről, ahol élsz! Csoportoddal jelöljétek ki rajta a gazdagnak ill. szegénynek számító kerületeket. Kutasd fel a szegény városrészek múltját! Mindig is szegények voltak, vagy régen gazdagnak számítottak? Hogyan alakulnak ki az elkülönülő gazdag és szegény negyedek? Jelöld be azokat a helyeket, ahol te és a csoport többi tagja él! Milyen érzéseitek vannak közvetlen lakóhelyetekkel kapcsolatban?"

Nagy utazás az ELÉG világába - 22. rész

Eljött a negyedik, utolsó 7 napunk az ELÉG világában tett utazásunkban. Vágjunk hát neki!

"IV. Amennyi mindenkinek elég – Tarts ki a tanultakban!

 22. A LÉGGÖMBÖS PÉLDA

“...szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.” - Példabeszéd 30:7-9

Viola, tanulmányutunk egyik résztvevője Texasból, elmesélte egy reggel, hogy San Antonióban dolgozott egy Dockers nadrág üzemben, amíg a Levi-Straus át nem költöztette a részleget Közép-Amerikába az olcsóbb munkaerő miatt. Azóta a többi kitett munkással együtt azért küzdenek, hogy megkapják azt a hasznot, amellyel a Levi-Straus tartozik nekik. 

Később a nap folyamán együtt meglátogattunk egy műhelyt, ahol a hondurasiak termékeket állítanak elő északi exportra. A műhely bejárata fölött meglepve vettük észre a “Dockers” feliratot. Látogatásunk alatt az üzem vezetője elmondta, hogy ez a műhelyrendszer mennyi jót hozott a több száz fiatal férfinak és nőnek, akik a varrógépek fölé hajolva olyan gyorsan varrtak, ahogy csak tudtak, hogy meglegyen a napi normájuk.

Ebédszünetben Viola odaült az egyik gép elé, amely ugyanolyan volt, mint amin Texasban varrt. Hogy örült akkor, hogy el tudja látni a családját! Most egy közép-amerikai nő volt az ő helyén, s ő örülhetett, hogy kereshet a családjára. 

A csoportunk zavarodott érzésekkel fejezte be a napot. Tudtuk, hogy miután Violát kitették, nagyon nehezen éltek. A hondurasi üzemben pedig az emberek százai sokkal kevesebb bért kaptak, mint Viola annak idején, de sokkal többet, mint addig bárhol másutt.

Daryl Yoder-Bontrager"

"Annyira össze vagyunk-e kötve a világgal, mint egy léggömbben a levegő, amely kipúposodik az egyik oldalon, ha benyomjuk a másikon?

A nekem elég nem elég! Az utazás lényege nem az, hogy mi magunk legyünk jobban tápláltak, kevésbé stresszben élők vagy boldogabbak, de elvágva a világ többi részétől. Azon kell munkálkodnunk, hogy a világ összes lakosa eljusson az “elég” szintjére. Ehhez meg kell változtatnunk azokat a rendszereket és struktúrákat, amelyek az egyik oldalon a bőséget, a másik oldalon a szükséget létrehozzák.

A rendszerek megváltoztatása nehéz, és nehéz a “túl sok” kultúrájában az “elég” szintjén élni. Ezen a héten azokról a lelki erőforrásokról lesz szó, amelyek segítenek végigjárni ezt a hosszú utat.

Minek kellene történnie ahhoz, hogy Violának is és a hondurasiaknak is elég munka jusson?

Ismerek-e valakit, aki munkanélküli?

 Hívj meg ebédre egy olyan embert, aki munkát keres, hogy elmondja ezzel kapcsolatos tapasztalatait!"

Nagy utazás az ELÉG világába - 21. rész

A múlt héten utolsó alkalommal az élelemről volt szó. Ma megint új témára lépünk tovább.

"21. VEDD EZT, A LEGJOBBAT, AMIM VAN

“Mária azért elővevén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával;” (János 12,1-8)

1983-ban önkéntesként dolgoztam a menekültsegélyezési programban a Szent Ferenc presbiteriánus egyháznál Fro Worthban (Texas). Egy napon Rodrigo megszólított: “Hálásak vagyunk azokért a gyönyörű dolgokért, amiket az emberektől kaptunk, de mindig azt mondják, hogy azért adják, mert már nem kell nekik. Olyan érzés ez nekünk, mintha a kidobott dolgaikat kapnánk meg. Hazámban azt mondanánk ilyen helyzetben: vedd, ez a legjobb, amim van. Ha egyszerű dolog is, azért adjuk oda, mert tudjuk róla, hogy jó.” “Értem, mit mondasz - válaszoltam - de nálunk sérti az emberek büszkeségét, ha el kell fogadniuk valamit. Azért mondják, hogy nem kell már nekik, hogy megkönnyítsék az elfogadását.” 

De új kérdések vetődtek fel bennem. Miért a maradékot adjuk oda? Én is olyan pólókat adtam oda a program során, amelyeket amúgy sem viseltem. Legközelebb, mikor ruhagyűjtés volt, az egyik legszebb blúzomat adtam oda. Amellett, hogy: “Jaj! Hogy fog hiányozni ez a blúz!”, megpróbáltam átérezni a büszkeséget, hogy a legjobbat adtam, amim csak volt. Közép-amerikai tartózkodásunk során szenvedtem az ajándékoktól. A szomszédok levágták miattunk az egyetlen csirkéjüket, felkínálták a legjobb széküket, drága idejükből is sokat szenteltek nekünk. Az ő példájuk kihívássá vált számomra.

Kathy Ogle"

Tudunk mi így adakozni az idegeneknek? Tisztelet a kivételnek, akinek sikerül. 

A mi kultúránkban sokszor még a saját távolabbi családtagjainknak sem adjuk oda szívesen a legkedvesebb holmijainkat. De még ilyen messzire sem kell menni. Ha gyermekünk, aki a legdrágább számunkra, tönkretesz valamit véletlen, mert még kicsi, bizony akkor is kitör gyakran az égiháború. Pedig vehetnénk úgy, hogy a számunkra legfontosabb embernek ajándékoztunk oda valamit. Hogy utána mit tett vele, az már nem a mi dolgunk.

"Hogyan tudnám megtanulni, hogy örömmel mondjam: “Tessék, vidd ezt, a legjobbat, amim van”?

A takarékosság és az egyszerűség az “elég” világának alapszabályai. De ugyanezek az értékek a gazdagsághoz vezető utat is jelenthetik.

Az individualista kultúra elleni védekezés egyik módja a nagylelkűség.

Életünk korai éveiben hosszú időn át “ingyenes szállást és ellátást” kaptunk a szüleinktől vagy más családtagoktól. A Föld gazdagságát ingyen kapták az emberi teremtmények. Amikor adunk valamit a rászorulóknak, egyszerűen továbbadjuk, amit kaptunk.

Mikor jelentette számomra a legnagyobb örömet, hogy adtam a rászorulónak?

Miért tudtam akkor örömmel adni?

Készíts egy listát azokról a dolgokról, amiket ingyen kaptál a családodtól, a barátaidtól, a társadalomtól, Istentől! Készíts egy másikat is azokról a dolgokról, amelyeket fizetség nélkül adtál családtagjaidnak, barátaidnak, a szükséget szenvedőknek! Egyensúlyban van-e érzésed szerint a két lista?"

Ismét eltelt egy hét az ELÉG világában tett utazásunk idejéből. Ezen a harmadik héten a számomra elégséges dolgokról volt szó. Nézzünk vissza egy kicsit az alábbi kérdések segítéségével!

"Gondolatok arról, "amennyi nekem elég":

A szabadság vagy a megkötöttség érzésével tölt el, ha arra gondolsz, hogy kevesebb tárgyat használj?

Motivál-e azoknak az embereknek a példája, akik teljes életet élnek kevesebbel?"

Nagy utazás az ELÉG világába - 20. rész

"20. BÚZATERMELÉS

“ ...és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk” (Zsoltárok 90:13-17)

  

Dél-Mexikóban voltunk; csoportunk egy meredek lejtőjű gabonaföld közepén állt, közel a hegytetőhöz. Megkérdeztük a farmert, mennyit fizetett a falujabeli asszonyoknak, hogy gyomlálják a gabonavetést, mennyi volt a föld bérletének ára és a bivaly kölcsönzési díja a szántáshoz. Egyikünk kiszámolta a költségeket a várt terméshez képest. "Hisz ez több, mint amennyiért a városban meg lehet venni a búzát! - kiáltott fel meglepetten. - Miért bajlódik vele mégis?" 

A farmert megdöbbentette a kérdés. Lenézett a völgy felé. Mi is odafordultunk, s új fényben láttuk a lenyűgözően szép völgyet, a folyót mélyen lent a házaknál, a körben álló hegyeket. Hűs szellő legyintette meg kimelegedett csoportunkat. A farmer kezével először a falujabeli emberekre mutatott, majd a gyönyörű látképre. “Ha az ember magának termeli a búzát...” kezdte, de nem tudta befejezni a mondatot, mert nem értette teljesen a kérdést. Csoporttársunk sem tudott mit kezdeni a válasszal. 

Bár ő angolul, s a farmer spanyolul beszélt, nem nyelvi nehézségek miatt nem értették egymást, hanem mert mások voltak az életről az elképzeléseik. Az észak-amerikai a búzát végterméknek tekinti, s értékét számokban méri. A mexikói farmer számára a saját gabonaföld értékét az jelentette, hogy ez kötötte össze a falujabeliekkel, így vitte tovább a ráhagyott életformát, s ez adta meg neki a természet, a munka szépségét, élvezetét.

Dave Schrock-Shenk"

Ha kiszámolom, hogy mennyibe került már eddig a várandósságomra való készület, a várandósságom, a szülés, mennyi fizetéstől estem el azért, mert itthon vagyok, mennyit költöttem a kislányomra és mindarra, amire neki szüksége volt eddig... jelentős összeget kapok. Pedig még csak két éves. 

Vannak "befektetések", amik sosem térülnek meg. Nekem érték a család. Aki csak a számokat látja, nem fogja érteni.  

De ha az élelemnél maradunk, arra is van példám. Évről-évre vásárolunk paradicsompalántákat a kertünkbe. Van, hogy szépen terem, de előfordul, hogy a nap kiégeti, az eső elrohasztja, az utolsó adag pedig már nem érik be. Volt év, hogy egyetlen darab paradicsomot sem tudtunk leszedni a 8-10 tőről. Ha a paradicsom nyári árát nézem, még egy jó évben is jobban megéri piacon venni, mint palántát vásárolni és úgy termelni. Mégis, ha valaki evett már a saját kertjéből tudja, hogy miről beszélek. Más az íze. És nem csak a talaj, a napfény, a vegyszer hiánya teszi. Hanem a saját izzadságunk, kezünk munkája, óvó szeretetünk. Ezek az értékek viszont nem forintosíthatók. És az sem, hogy tudom mennyi bizonytalanság, mennyi munka van egy-egy szem paradicsom mögött. Ha mástól veszem, jobban érzem annak is az értékét.

"Mi szerint állapítom meg valaminek az értékét?

Ha a földön termesztett összes élelmet egyenlően osztanák el az emberek között és nem állatok takarmányozására használnák, mindenkinek kb. 3000 kalória jutna naponta. 

A világ lakosainak többsége tápláló ételhez juthat minden nap. Sok millió farmer termeli meg saját családjának az ennivalót. Sokuk olyan társadalomban él, ahol az élelem termesztése majdnem olyan megbecsült, mint maga az étel.

Mégis kb. 1 milliárd ember kel fel minden nap úgy hogy nincs biztosítva a napi élelme. Sokan mások pedig elhízási problémákkal küszködnek.

Lassan, odafigyelve eszem-e az ételt, vagy rendszerint sietve, menetközben?

Hogyan tudnék több élelmet vásárolni a lakóhelyem környékén élő gazdáktól?

Készíts olyan ételt a családodnak vagy társaidnak az "elég világában", amit közvetlen környezetedből beszerzett alapanyagokból főzöl! Hívj meg valakit a környékedről, aki növényeket termeszt! Kérdezd meg, mit jelent számára az, hogy mások számára is élelmet termel!"

Nagy utazás az ELÉG világába - 19. rész

A ruhánk, az otthonunk, a víz és ma a levegő!

"19. LÉLEGZETTŐL LÉLEGZETIG

“És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó.” (Teremtés 1-ből)

Biciklivel járok munkába, mert reggel szeretem kinyújtóztatni a tagjaimat, szeretem az arcomba fújó szelet, a friss reggeli levegőt, s ahogy az izmaim felébrednek az első emelkedőn. Elkerülöm az izzadó emberek tömegét a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, az ideges autóvezetőket a forgalmi dugókban. Ha hazafelé biciklizek a napi tárgyalások után, újjáélednek a tagjaim, az agyam. A zöld fák, az éneklő madarak, a kanyargó patakok és a gyönyörű virágok eszembe juttatják, milyen szép világot teremtett Isten. Még esőben is jó biciklizni, hideg napokon, mert ilyenkor otthon kibújok nedves ruháimból, és vár a forró zuhany. Mostanában észrevettem, hogy a tüdőmet telíti az autók, távolsági buszok kipufogógáza. Ha gyorsan vagy emelkedőn tekerek, hörögve kapkodok levegő után. Soha nem volt asztmám, de lehet, hogy ez változik. Most levegőszűrő álarcot viselek. Hülyén nézek ki, de védem a tüdőmet. A maszk meleg és fullasztó, nem érzem benne a naptól meleg fű, a reggeli nedves föld, a virágok illatát. Milyen ostoba választási kényszer: vagy a föld illata, vagy a tüdőm megőrzése. Össze vagyunk kapcsolva, te meg én, összeköt a világ, amelyben élünk, a levegő, amelyet belélegzünk.

Reina C. Neufeldt"

Milyen a levegő ott, ahol élek? Minek köszönhető? Én mennyiben járulok hozzá a levegő rossz, vagy jó minőségéhez? Tudnám-e máshogy csinálni? Minek kellene változnia ahhoz, hogy másképp tehessem?

"Milyen árat vagyok hajlandó fizetni azért, hogy az árral szemben ússzak?

“Ha azt hiszed, hogy az autók egészségesek, csukd be a garázsajtót, és indítsd be a motort.” (ismeretlen szerző)

Az észak-amerikai társadalom a személygépkocsikra épült. Pedig az autózás az egyik legpusztítóbb környezetszennyező tevékenység, ami csak telik tőlünk. A benzin elégetésekor szén-dioxid szabadul fel (literenként kb. 0,5 kg), ami az üvegházhatás legfőbb okozója. Ha jelentősen akarjuk csökkenteni a Földre gyakorolt káros hatásunkat, akkor ki kell szállnunk az autónkból, és busszal, vonattal vagy biciklivel kell közlekednünk. Hogy ezt egyénenként megtehessük, nagyban függ annak a társadalomnak a döntéseitől, amelyben élünk. Támogatni kell a tömegközlekedési rendszert ahhoz, hogy tekintettel lehessünk környezetünkre.

Mit tudok csinálni a buszon utazva, amit nem tehetek meg autóvezetés közben?

Milyen érzésekkel utazom tömegközlekedéssel?

Ha vannak részletes feljegyzéseid, számold ki, hány kilométert vezettél az elmúlt évben! (A kanadaiak átlagosan 18000 km-t, az amerikaiak 20000 mérföldet.) Ha autód átlagos fogyasztását tudod, kiszámolhatod, mennyi szén-dioxidot engedtél ez idő alatt a légkörbe. Készíts tervet, hogyan tudnád fogyasztásodat 75%-kal csökkenteni! A szükséges változtatásokat próbáld ki egy hétig! Vedd fontolóra, hogy egy hónapig próbálod ki ugyanezt!"