Püspökök, népdalok és végkövetkeztetés - Teremtésvédelem 4. rész.

„Nem valami szabadon választható feladat” – beszélgetés az átfogó teremtés-védelemről, a konferencia üzenetéről, mint mindennapi erkölcsi kötelességről.  Vezeti Nobilis Márió Rk. pap, teológus (Sapientia Főiskola, Naphimnusz Egyesület)

A résztvevők: Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök; Beer Miklós katolikus püspök (Váci Egyházmegye), Kodácsy Tamás református lelkész KRE HTK tanára, az ECEN munkacsoport-vezetője.

A beszélgetés során Nobilis Márió kérdéseket tett fel, melyekre a résztvevők megfogalmazták válaszukat.

A Laudato si’ 217. pontja szerint „nem valami szabadon választható feladat”-ban megjelenik az erényes élet lényegi része, a környezet iránti felelősség, Isten művének védelme mint a kereszténység küldetése. Egyetért-e vele, illetve mit ért alatta?

Beer Miklós – A szent és a profán ellentéte nem is akkora ellentét. A vallásos élet és a környező világ nem választható el egymástól. A világban minden megszentelt, egyszerűen attól a ténytől, hogy Isten adta. A hivőknek a mindennapi életük során megélt út az Isten felé vezető út.

Gáncs Péter – Jónási helyzetben vagyunk, bent a cet gyomrában. Kellenek a prófétai hangok. Talán Isten a világnak is ad még egy esélyt. Vajon felismerjük-e, hogy miattunk van vihar, mindenféle zavar a teremtett világban? Isten feladatul adta, hogy műveljük és őrizzük. Viccesen mondhatjuk, hogy a paradicsom elvesztése óta édentitás válság van. A világot leginkább magunktól kellene őriznünk. Radikális változás, megtérés kell. Olyan belső harc, aminek hatnia kell a környezetre. El kell mondani mindenkinek, hogy hová, kihez kell megtérni. Tudnunk kell, hogy az idő sem megújuló erőforrás – és most már az utolsó időket éljük.

Kodácsy Tamás – Isten jónak teremtette a világot. Magától értetődő feladat tehát, hogy ne tegyük tönkre. Az viszont már nem mindig magától értetődő, hogy mit választunk. Mert, ha valamit választunk, sok más lehetőségről lemondunk. Sokszor ilyen választásokkal segíthetjük a teremtésvédelem ügyét. Ha nem választom, nem ártok, de választásommal támogathatom. Mint pl. ezen a konferencián való részvétellel. Döntéseimben felelősségem van, ami az Istennel való kapcsolatomból táplálkozik, abból a tényből, hogy keresztény vagyok.

Amikor a szószékről, vagy a mindennapokban képviselik ezt a felelősséget, hogyan néznek rájuk a hívek? Arra a tényre mit reagálnak, hogy a teremtett világ iránti felelősségem ugyanolyan rangú, mint az imádság, misére járás stb. Hiszen ez valami nagyon új dolognak tűnik, holott a megtérésből következik.

Beer Miklós – Isten egymásra bízott bennünket. A liturgia, a cselekvés, a szolidaritás egyformán fontos. Nincs sorrend. S mi vajon hogyan osztjuk meg a világot egymással? Hogyan gondoskodunk egymásról? Istenkapcsolatunk egész életünket átfogja, tehát az ima sem lehet hobbi. Ez a legfőbb erőforrásunk.

Gáncs Péter – 8 éve létezik a Teremtés hete ünnepsorozat. Van hozzá segédfüzet, amit a gyülekezetek feldolgoznak. De a teremtésvédelem ennél bővebb. És nem csupán környezetvédelem! Lent alkotunk, a felelősség viszont felfelé irányul. Sajnos nehezíti a tevékenységet, hogy túlpolitizált országban élünk. Ezért kell hangsúlyozni, hogy ez a tevékenység nem zöld, de persze azért kell az együttműködés a környezetvédelmi civil mozgalmakkal. Persze idő kell, hogy ez az újfajta elvárás átjárja az egyházat. Még magyarázni kell egyelőre a lelkészek felé is, hogy mi a teendő.

Kodácsy Tamás–Van, aki szerint ez nem lényegi eleme a kereszténységnek. Egyenesen azt gondolják sokan, hogy minek védeni a teremtést? Minél előbb jön a világvége, annál előbb eljön Krisztus! Fontos tudnunk, hogy a művelés nem kizsákmányolást jelent, hanem feladatot. Persze sokakban van közönyösség. A mozgalmista közösségnek pedig rossz felhangja van egyházilag. Túl liberálisnak gondolják. Sokan a zöldet és a pirosat mossák össze. De a teremtés ügyét ki kellene venni a napi pártpolitikából! Vissza kell nyúlni a klasszikusokhoz: Szent Ágostonhoz, Szent Ferenchez, vagy akár Kálvinhoz. S akkor a teremtésvédelem ismét öröm forrása lesz. Isten mindent megadott ahhoz, hogy jól sáfárkodjunk a világgal, hogy örömünk leljük benne.

Mennyire reális az ökológiai megtérést elvárni a hívektől?

Beer Miklós – Ez forradalmi, de mégis ismerős: „ez a nép csak szájával tisztel”. Fontos az Úristen szándéka szerint jelen lenni a világban. Ez maga a megtérés. És ez forradalmi!

Gáncs Péter – A másokhoz való viszony megváltoztatja az embert és környezetét. Jézus megtérést vár! Ebben pedig megváltozik a teremtett világhoz és másokhoz való viszonyunk, kapcsolatunk is. A környezet érzékelni fogja, hogy megváltozik valakinek a viszonya a többiekhez.

Kodácsy Tamás – Assisi Szt. Ferenc nem megkerülhető ebben a témában. Vissza kell mutatnunk a ferences hagyományra. Kortársa volt Szt. Ferencnek Páduai Szent Antal, aki a halakhoz prédikált. Ő ágoston rendi szerzetes volt és 10 év után lett ferences, a velük való találkozás hatására. Mindannyiunknak belülről kell elindulnunk, hogy cselekedni tudjunk.

A megtérésnek 3 szintje van: a személyes felelősség, a szolidaritás és az intézményes szint. E háromból ott kell kezdenünk, ahol tudunk. Az egyház nyelvére hogyan fordítható le ez a három szint?

Beer Miklós – Gyökössy Bandi bácsi szerint nem csupán egyéni, de kollektív önzés is létezik. Amikor azt mondjuk, hogy a mi családunk, a mi városunk, a mi egyházunk stb. Ez nagyon veszélyes. Viszont azért egymást kellene bátorítanunk mégis valami módon, hogy összekapcsolódjanak a megtérők. A Háló közösség erre jött létre. Hogy tudjuk egymást bátorítani.

Gáncs Péter – A világban kettős kormányzás érvényesül, ahogyan Luther mondta. A világi kormányzás felel a világ dolgaiért. Valamit mindig kitűznek a zászlóra. Az egyháznak speciális felelőssége van. Az evangelizáción keresztül formálja az emberek gondolkodásmódját. Ha a világ nem veszi figyelembe felelősségét, akkor figyelmezteti, aktivizálja a rábízottakat és élteti a reményt.

Kodácsy Tamás – A megtérés lépései között első a vallásos, azaz felismerni, hogy Istené vagyunk. A következő a morális, ami az értékrendet szabja meg. Végül van, hogy megvalósul, van, hogy nem, a gondolkodási megtérés. De nem csak individuális megtérés van, hanem visszatérés az ügyekben, amely a világhoz kötődik. Isten ezt is megváltotta.

A megtérés az egész embert érinti. Itt van a szoros kapu problémája. S akkor miként lehet mégis bátorítani a cselekvésben az embereket?

Beer Miklós – Önzésünk mindig kiütközik. Ennek jele, hogy valaki mindig rosszul jár, valaki kimarad a megosztásból, szolidaritásból. A szeretet egyfajta mérték a saját fogyasztásban úgy, hogy ne sértsük meg vele a másik embert. A Földön 7,5 milliárdan élünk. Ezt a mértéket nem tudjuk felfogni. Azt sem, hogy csak tegnap 9.000 ember halt éhen a Földön. Vagy azt, hogy tavaly egy Magyarországnyi terület sivatagosodott el. Ezek az adatok mind a worldometer oldalon vannak meg. S valahogy minden azt üzeni, hogy szeresd Istent és embertársadat.

Gáncs Péter – Belső sivatagaink miatt terjed a külső sivatag. Vajon egy gyülekezet tud-e oázis lenni? Hiszen evangélikus gyülekezet például hazánk minden településén jelen van. Már a parókia jelenléte is evangelizálhat. Közös faültetés, napkollektor a parókia tetején, egyházi rendezvényeken újrahasználható poharak. S ezek a hatások elérhetik, hogy egy idő után a sivatag újra kizöldül. Ha egy keresztény közösség megtérőkkel van tele, az kisugárzik a környezetére. És a jó is lehet ragályos.

Kodácsy Tamás – A baj akkora, hogy a keresztény felekezeteknek össze kell fogniuk, félretéve minden teológiai vitát. Ha Isten ennyire szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, akkor nincs indokunk, hogy tönkretegyük a világot. Isten szeretete összeköt minket. A szépség és nem a szükségszerűség. A teremtésvédelemben semmi nem felesleges.

Gáncs Péter – Az idei Teremtés hetének az aranyevangélium volt a mottója [Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte]. Fontos ráébrednünk, hogy ez nem csupán az emberről szól. Ez a teljes teremtett világot átöleli, s így mutat rá helyünkre.

Milyen környezeti hatása volt saját életükben az ökológiai megérésnek?

Beer Miklós – Csapvizet iszik.

Gáncs Péter – Kímélendő az autót gyalog járnak, illetve egymást figyelmeztetik a felségével környezeti cselekvések terén.

Kodácsy Tamás – Tanul azért, hogy megfelelően cselekedjen. Természetvédelemben, teológiában megismerni a teremtett világra utalást. Családjában komposztál, csapvizet iszik és figyel a közlekedésére.

„A szép jó, s az igaz szép” – Navratil Andrea, Junior Prima Primissima díjas népdalénekes, ökológus említette, hogy Gyimesben az öregek egyben kezelik az ökológiát és hagyományőrzést. Élik, csinálják a teremtet világ védelmét, még ha nem is ismerik a fogalmat. Petró Dalma előadóművész, énekesnő a magas és a mély művészet szépségéről, összetartozásáról beszélt. A zene rendeltetése a belső világ megismertetése és így a kiteljesedés biztosítása. A gyermekek segítenek mások felé nyílni. A rövid beszélgetést követően a két művésznő énekelt a közönségnek.

Mit üzen a teremtés hete erre az esztendőre? – Zlinszky János (72 Tanítvány Mozgalom, Naphimnusz Egyesület) elmondta, hogy készült egy hosszabb írással arról, hogy mi hangzik el a mai napon. Hosszú is volt, de mégsem teljes. Ezért átírta a lényegre fókuszálva. Ekkor még hosszabb lett. Úgyhogy majd mailen küldik ki a résztvevőknek. Most mást üzen. Mivel nem volt még mozgás, következik egy taps feladat. S ennek tanulsága, s talán az egész napé is, hogy cselekedeteink hangosabbak, mint szavaink.

Hogyan tovább, „Tanítványok”? – Dabóczi Kálmán (72 Tanítvány Mozgalom) a jövőről beszélt. A konferencia fő üzenete is az volt, hogy van remény és jó kereszténynek lenni. Jó együtt lenni egyre tágabb körökben. Jó, hogy különböző felekezetek a reformáció 500. évfordulóján tudnak egymással beszélgetni. Ez egy szép ajándék a reformációnak. Ezt követően köszönetet mondott és a résztvevőket is arra kérte, hogy 5 másodperc tapsot nyújtsanak át a szervezőknek, önkénteseknek.

Kritikus területre értünk. Lehetőségeink és felelősségünk van egyaránt. A Hír tv végig felvette a konferenciát. [Hamarosan a youtube-on látható lesz.] Volt sajtótájékoztató. Jegyezni fogják tehát, hogy az egyház megszólalt teremtésvédelmi ügyben. De mielőtt a világba kimegyünk, szükség van önkritikára is. Belül kell kezdenünk, mert kifelé már tudunk nagyon kritikusak lenni. Érezze meg környezetünk a megtérésünket. 

Szemünk az égen, lábunk a földön. Az első fele arra utal, hogy ez nem csak emberi ügy. Imaközösségben, lelki közösségben lehet hordozni. Ne feledjük, hogy van egy titkos katolikus erőforrásunk: a szentségimádás. Ezt hitelesen másoknak is megmutathatjuk. S tudjunk a Szentlélekre hagyatkozni, engedjük oda minden emberi erőforrásunk mellé. Kell az igyekezet és kell a ráhagyatkozás. 

A mondat második fele, a láb a földön arra utal, hogy maradjunk kapcsolatban egymással. Mentsük el a megszerzett adatokat. Legyen élő a kapcsolat. S aki tud, jelentkezzen segítőnek a bemutatkozott szervezeteknél. A kapcsolatot segíti, ha további rendezvényekre elmegyünk. Október 4-én indul a Részigazság Klub a Hálónál. Lesz Esztergomban lelkigyakorlat 14-15-én. A Mérnökkörben hamarosan lesz Pál Feri előadás, s itt várják a mérnököket is. A legfontosabb pedig, hogy amit láttunk, hallottunk, azt dolgozzuk fel, adjuk tovább. A 72 Tanítvány mozgalomnak 12 tematikus műhelye van, amiből egy a teremtésvédelem. Van család, egészségügy, média stb. Ezekhez is van a honlapon elérhetőség. Szervezetek és egyének jelentkezését egyaránt várják akár részvételre, akár együttműködésre. Legyünk egymás kincsei! S vállaljunk részt a közösségi finanszírozásban is, hogy minél kisebb anyagi teher legyen a konferencia. Szervezetileg nem lesz túl bonyolult a rendszer. Az alapítvány már megvan, mert a pénzügyeket valahogy intézni kell. Az egyházi jóváhagyást pedig szintén elindították. A segítséget adni tudók és a segítséget várók jelentkezésére is számítanak, mert egyfajta kapocs, összekötő is szeretne lenni ezen csoportok között. Legyünk élő közösség!

Mit tegyünk most konkrétan? Legyen egy konkrét tettről elhatározásom, amit másképp teszek ezentúl az életmódomban. A belső változáshoz pedig adjunk magunknak 30 perc csendet, amikor azon gondolkodunk, hogy meg tudjuk-e látni a másik emberben Krisztust. Ki tudjuk-e egyáltalán mondani? Ha igen, átléptem a környezetvédelem és a teremtésvédelem határát. S akkor lendületbe jövünk. Tűzbe, amit meg kell osztani egymással. Gondoljuk végig azt is, hogy munkahelyünkön merünk-e próféták lenni? De persze a belső változást nem kell sürgetni, hiszen Isten kezében van minden. De legalább induljunk el és tegyünk tanulságot arról, Akinek köszönhettük, hogy ma itt lehettünk!