Az
Álarc nélkül konferencia második napján reggel arra emlékeztették a
résztvevőket, hogy Európába nőkön keresztül érkezett annak idején az
evangélium. Lydia hallotta meg elsőként az örömhírt. A Biblia gyöngéden beszél
az özvegyekről, egyedülállókról és fiatal lányokról. Vajon ezen a mai
vasárnapon kiket szólít majd meg Jézus?
Az
Álarc nélkül címet viselő konferencia negyedik témakörében Linda előadása az
Istennel megélt bensőséges kapcsolatról szólt. Figyelmeztette a résztvevőket,
hogy mindig legyenek tudatában, mi jön a szájukból, mit közvetítenek szavaik.
Nagyon jó lenne, ha ez mindig édes lenne. Beszéltünk már a hála fontosságáról
és számos nehéz téma előkerült az előző két nap folyamán. Álarc nélkül kellene
élni életünket, dicsérni az Urat, de persze tudjuk,hogy az élet fájdalommal van
tele. Erről szóltak az előző napi tanulságtételek is. Számosan vannak a
világban, akik úgy szenvednek, mint Jessa vagy Darlene. Linda kérte, hogy imádkozzunk
értük Istenhez! Az Egyesült Államokban a nők 50%-a átesett már szexuális
bántalmazáson. Számos otthonban rengeteg fájdalom van. Ha fiatal vagy, olvass
jó könyveket a házasságról, tisztaságról és kövesd Timi tanulságtételét. Sajnos
nem ezt az utat járja minden keresztény fiatal. Nagyon ritka, hogy a házasságig
mindkét fél szűzen jut el. Pedig a szexuális tisztaság minden nőnek minden
életszakaszban az út. Ehhez az Istennek való odaszánás és a vele való mély
bensőséges viszony szükséges.
Linda
21 évesen tért meg és élete célja lett Istent megismerni és megismertetni.
Házasként, négy gyerekkel misszióba mentek Ausztriába, ahonnan férje járta a
szocialista országokat. Néha akár egy hónapig sem hallott róla, nem tudta
biztonságban van-e. Aztán amikor kelet-európában leomlott a fal, a férje úgy
gondolta, tovább kell állniuk Ázsiába, újabb kommunista országok meghódítására.
Linda maga nem vállalta volna a kockázatot, de Isten terve számára az volt,
hogy ide is kövesse a férjét. Ezen élet során Linda több időt töltött Isten
megismertetésével, mint megismerésével. Volt ugyan csendben, de nem csendesült
el. Isten szándéka viszont az volt, hogy mélyen megismerje Őt. Bár Linda
misszionárius volt, tanította a Bibliát, a szolgálat elfoglaltságában
elvesztette személyes kapcsolatát Istennel.
Az
Istennel való bensőséges kapcsolat az imádaton keresztül vezet. Az imában a
szükségleteinkkel vagyunk elfoglalva, a hála során Isten áldásaival, de magával
Istennel csak az imádat során találkozunk. Ekkor az Ő méltóságát hirdetjük és
szemléljük. Az imádat szó a görög nyelvű újszövetségben azt jelenti, hogy
csókot hinteni, csókot dobni. Tehát az imádat során egyrészt érzelmeket,
szeretettel teliséget, szeretetet fejezünk ki Isten felé. Szívvel szeretjük,
ahogyan a Mózes 5. könyvének 6,5-je is kifejezi. Az ószövetségi héberben az
imádat szó viszont azt jelenti, hogy arccal leborulni. Ez tiszteletet, ámulatot
kifejező szó. Ahogyan a 95. zsoltár 6 versében olvasható. Az imádatban tehát azt
is kifejezem, hogy Isten nagyobb, több nálam. Útjai magasabbak, időbeosztása
jobb az enyémnél. Ezért hozzá igazodom.
Jézus
születése kapcsán is azt olvassuk, hogy a bölcsek imádni jöttek (Mt 2,2.10-11
és Mt 4,10). Láttak egy még sosem látott csillagot és mindenüket odahagyva
elindultak, követték a csillagot a hosszú és veszélyes úton. És amikor
megérkeztek, először leborulva imádták a kisdedet. Ajándékaikat csak ezt
követően adták át (Mt 2,11). Ez az igazán jó sorrend az életben, mi mégis
fordítva élünk. Ajándékozunk az imádat előtt: elfoglaltak vagyunk Istenért, de
nem borulunk le előtte. Pedig ha a szolgálat az imádat helyébe kerül, az
bálványimádás. A cselekvés ellensége a csodálatnak. Elsőként nem Isten munkása
kell, hogy legyünk, hanem Isten szerelmese, imádója. Ez kell, hogy létezésem
értelme legyen. Nekünk mind szerelmesekké kellene válnunk, aki imád és nem
munkálkodik, hanem szeret. A szolgálat máshonnan jön. Akkor már Isten imádata a
központja. Tegyük fel magunknak a kérdést: munkás vagyok, aki szeret, vagy
olyan szerető, aki munkálkodik.
Darlene
tanulságtétele a "Közel Istenhez a szőlőtőn maradva" címet viselte.
Felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy ellenségünk legfőbb célja
megakadályozni az Istennel való bensőséges kapcsolat kialakítását, mivel a
gyümölcsterméshez kapcsolatban kell lennünk az Úrral. Ezt az akadályt két fő
módon teszi meg: a bűn, a szégyen, az ítélet hálójában tart, mert akkor nehéz
Isten szeretetét befogadni, valamint aggodalmakkal és világi örömökkel áraszt
el. Az Úrral való bensőséges kapcsolatnak semmi köze a saját szükségletekhez. A
bensőséges kapcsolat kialakításához egy olyan gyakorlat segítette el, mely az
igéből ered. Jézus legfontosabb üzenete a benne való létünk. A János 15 mutatja
meg, mely lépések során érhetjük el ezt. Ezek bizony nem udvarias kérések,
hanem kemény utasítások. A Jn 15.1, 4-5 szól arról, hogy Jézusban kell
maradnunk. Ő a szőlőtő és mi a szőlővesszők. Ennek tanulsága szerint Jézus
nélkül semmit sem tudunk cselekedni. Olyanok vagyunk csupán, mint egy ág. És
igazi értékünk a tőből ered. Ez bizony radikális kijelentés. Gyakorolnunk kell
pillanatról pillanatra benne lenni.
Darlene
néhány praktikus tanácsot is adott arra saját életéből, hogy miként lehet a
mindennapokban megmaradni Jézus jelenlétében. Elképzelhetjük például, hogy
minden pillanatban Jézus árnyékában sétálunk úgy, mintha egy barát mellett
sétálnánk, vagy mint a szerelmesünkkel kéz a kézben. Csodálhatjuk őt,
pihenhetünk vele, imát suttoghatunk a társaságában, míg a másik pillanatban
végezzük mindennapi teendőinket, beszélgetünk valakivel, bevásárolunk stb.,
azután újra Jézusra fordítjuk a figyelmünket és imát mondhatunk vele azért,
akivel épp az imént találkoztunk, akire gondoltunk. Lőrinc testvér, kármelita
szerzetes Isten jelenlétének gyakorlása[1]
című könyve jó ötletekkel szolgál, miként lehet ezt megvalósítani.
Emellett
fontos, hogy naponta legyen egy olyan óra, melyet Isten folyamatos jelenlétében
tudok tölteni. Már az nagy eredmény, ha ekkor 60 mp-ből egyet Istennél tudok
tartózkodni. De ha szokásommá válik, később az sem okoz majd gondot, hogy
minden tevékenységem közben Isten jelenlétét tudatosítsam. Hogy őt hívjam be
minden interakciómba. Ehhez azonban szükséges, hogy ebben az egy órában üljünk
félre és csak az Úrral legyünk. Ez tulajdonképpen az Úrral való folyamatos
együttlét forrása, ugródeszka ahhoz, hogy megéljük majd a mindennapokban az Ő
jelenlétét. Ebben az egy órányi csendességben az Élő Igével találkozunk az
írott Igén keresztül, tehát olvassuk a Bibliát, de emellett a dicsőítés és az
imádat is kapjon helyet benne. Az adott igerészen keresztül szemléljük Isten
tulajdonságait. Fontos, hogy erre az egy órára kapcsoljuk ki a telefont, és a
napi tevékenységeket függesszük fel. Legyen ez valódi találkozás Istennel. Az
adott igeszakaszból egy-egy verset ki is lehet emelni, melyet saját szavainkkal
imádkozunk el, vagy akár le is írhatjuk.
Segíti
Isten jelenlétének tudatosítását egy hálanapló vezetése, egy jó női
bibliacsoporthoz való tartozás, jó könyvek olvasása, jó igehirdetések
meghallgatása. Istenről szóló dalok és igehirdetések hallgatása bármikor lehetséges
egy kis hordozható füllhallgatós lejátszó segítségével a napi háztartási munka
során, ha egyedül vagyunk.
Fontos,
hogy a napi, heti tevékenységeinket írjuk össze időigényével együtt és vigyük
imában Isten elé. Vajon felé emelik ezek a tevékenységek a lelkünket, vagy
eltávolítanak tőle? Ha nem megfelelő a beosztás, akkor kérjem Istent a nap
átszervezésére, hogy neki tetszőbb legyen.
Fontos
jól kihasználni az átmenti időket, valamint a felkelést követő és a lefekvést
megelőző időszakokat is. Ezeket érdemes előre megtervezni. Pl. a
mellékhelyiségben legyen egy jó könyv, ami akár itt is Istenre emeli a
tekinteted.
A
telefon időzítőjét be lehet állítani, hogy adott időpontokban imára hívjon. De
másokkal együtt imaláncot is létrehozhatunk valakiért.
Jessa
tanulságtétele a Megtört szívvel Istenhez közelebb címet viselte. 2012-ben felkérték,
hogy olvassa el a Lk 7,36-50 igerészt és ezzel kapcsolatosan válaszoljon a
következő kérdésekre. Mi bátorította a nőt Jézus felkeresésére, mit gondolt
Jézus a nőről és mi lett volna a nő válasza Jézusnak? Ebben az igeszakaszban
Jessa végre látott egy nőt, aki bűne ellenére is Jézushoz csatlakozhatott.
Saját maga ilyen kapcsolatra vágyott Jézussal és most végre itt volt egy példa.
Jézus ezen a példán keresztül mutatta meg, mit jelent szeretni Őt. S utalt
arra, hogy akinek több bocsátatott meg, az jobban szereti őt. Vajon mit tudunk
mi erről a nőről? Annyit, hogy erkölcstelen életet élt. Jézus viszont ismerte
őt és meg is bocsátott neki. Azzal küldte el, hogy "Menj
békességgel!" Jessa mély kapcsolatot érzett ezzel a nővel, hiszen maga is
tudta mi a szégyen, milyen névtelennek lenni és mégis a ránk váró Jézushoz
menni. Ez a példázat négy fontos dolgot mutat, amit ez a nő megtett.
Először
is elment Jézushoz. Tehát ismerte és kereste Őt. Teljesen tudatosan és
állhatatosan kereste Őt. Ez az első, amit nekünk is tennünk kell, amiként a Lk
11,9-13 leírja. Ebben Jézus azt ígéri, hogy aki keresi Őt, az meg is találja.
Pedig néha messze érezzük Jézust és reménytelennek gondoljuk, hogy megtaláljuk
Őt. De ezek csak a Tőle elválasztó falak. Ő ígéretet tett nekünk! Keressük, ne
adjuk fel, legyünk kitartóak! Mint az a nő!
Másodszor,
hozott egy áldozatot. Drága kenetet kent Jézus poros, piszkos lábára. Abban a
korban a vendéglátónak kellett megmosni vendégei lábát, de Simon ezt
elmulasztotta. A nő ellenben könnyeivel öntözte Jézus lábát, hajával
törölgette, majd drága kenetet kent rá. Jézus meglátta a nő megtöretettségét,
az előkészületeket és az ajándékot.
Harmadik
fontos tanulság, hogy a nő hiteles volt, nem viselt álarcot. Nem takargatta sem
bűnét, sem megtöretettségét. Úgy jött Jézushoz, ahogy volt. És Jézus kifejezte
háláját mindezért. Mitőlünk is azt várja, hogy szeretetünket ilyen hitelesen
fejezzük ki felé, ahogyan ez a nő. Semmit sem takargatva.
A
negyedik fontos dolog, hogy ez a nő imádta Jézust teljes szívvel. És ezt a
Jézus lábát illető csókjain keresztül ki is fejezte.
Tudnunk
kell, hogy Jézust behívva szenvedésünkbe vissza tudjuk neki adni az egészet. A
sötétség közepette is fontos Isten dicsőítése. Szeretetünket így fejezhetjük ki
felé. Jézus azt várja, hogy essünk szerelembe vele.
[1] A
Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér (1614-1691), eredeti nevén Nicolaus
Herman, francia kármelita szerzetes volt. Halála után Joseph de Beaufort
könyvet szerkesztett Lőrinc testvér leveleiből és vele folytatott
beszélgetéseiből, ennek a könyvnek a címe: Isten jelenlétének gyakorlása.
Lőrinc testvér életrajzát és életművét mai szerző is bemutatja; Conrad de
Meester: Isten jelenlétében című könyvét magyarul a kármeliták jelenttették meg
2005-ben. – a ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése