Kiemelt bejegyzés

Anya-lét és teremtésvédelem

Szia! Köszöntelek a blogomon. Több témával is foglalkozom majd ezen az oldalon. Az egyik az anya-lét és az oda vezető út, míg a másik a ter...

2016. október 5., szerda

Linda Dillow Magyarországon - 1. rész

Október első hétvégéjén a Baptista Női Misszió meghívására ismét előadást tartott hazánkban Linda Dillow, ismert író és előadó. Az Álarc nélkül címet viselő kétnapos program során két társnőjével (Darlene Kordic és Jessica Crisp) és számos magyar segítőjével járult hozzá ahhoz, hogy a közel négyezer magyar női résztvevő megerősödjék Istennel való kapcsolatában, erőt merítsen élete feladataihoz és álarcai levetéséhez élete minden területén.
A nap kezdetén az életünkre oly jellemző panaszkodás került terítékre. A morgolódás, zúgolódás nem kedves Isten előtt, mert eltávolítja tőle a lelket. Linda Dillow bátorította a résztvevőket, hogy bánatukat, gondjukat Isten elé vigyék, vele osszák meg csupán. A másoknak való panaszkodás, morgolódás elkerülésére lelki támaszként a 103. zsoltárt javasolta, gyakorlati megoldásként pedig egy karkötőt a „Nincs több panasz” felirattal. Mialatt a résztvevők mindegyike átvett egy ilyen karkötőt a segítőktől, a magyarázatot is megkapták használatához. A karkötőt az egyik karon viseljük. Amikor panasz hagyja el szívünket, vagy szánkat, helyezzük át a másik karunkra. Ekkor elolvassuk a szöveget, ami segít, hogy legközelebb felidéződjön bennünk a tennivaló és elkerüljük a panaszkodást. A cél, hogy végül legalább 21 napig ne kerüljön át a karkötő egyik kézről a másikra.
A következő részben egy újabb lépéshez kaptak lelki útravalót a résztvevők. A hála témakörében a lelki támaszt a 92. zsoltár 1-2 verse képezte. A gyakorlati tennivalók sorába került a reggeli hálaadás, valamint a nap végi hálanapló vezetése, megemlékezve Isten hűségéről. Ezzel a két tevékenységgel elménk a pozitív dolgokon kezd időzni a korábbi negatívak helyett. Érdemes először legalább egy hónapig minden nap követni ezt a módszert, hogy aztán életünk részévé váljon. A jó dolgokon való elidőzéshez a Filippi 4,8 ad támpontot a léleknek.
Darlene tanulságtétele során – amikor kóros aluszékonyságáról, a narkolepsziáról adott számot - arra kaphattunk útmutatást, hogy a dicsőítés sok esetben bizony áldozat (Zsid 13,15), amikor jogos panasz helyett mégis hálaadással élünk. Döntés kérdése, hogy melyiket választjuk. Ezek a döntések próbálják a hitet, mely ezekben a próbákban erősödik meg.
Jessica, akit gyermekkorától egészen 21 éves korában történt szökéséig prostitúcióra kényszerítettek, arról számolt be, hogy a hála gyakorlása segít levenni tekintetünket arról, amink nincs és áthelyezi arra, amink van. Gyakorlatként köszönő levelek írását ajánlotta úgy embereknek, mint Istennek. A konferencia résztvevőit arra bátorította, hogy írjanak levelet Istennek és annak, aki lehetővé tette, hogy most részt vehessenek a rendezvényen és köszönjék meg nekik ezt a lehetőséget.
Mint Jessica mondta, az igazi szabaduláshoz szükséges igent mondani Istennek életünk minden eseményére úgy a múltunkban, mint jövőnkben. Teljes bizalommal Isten kezébe kell helyezni életünket. Akkor is, ha nem így érezzük. Szavaink sokszor készítik az utat érzéseinknek. Életünk fájdalmai a hálán keresztül közelebb visznek Istenhez. Így Ő válhat gondviselőmmé, gyógyítómmá, mindenemmé. A megelégedettség titka, hogy bensőségesen ismerem Istent, lelkesedem azért, amit tett és békét kötök azzal a történettel, amit életemen keresztül mesélt az Úr.

A szünetet követően a házasság témája került terítékre. Ez a téma nem csupán azoknak fontos, akik már benne élnek, mert a házasságról szóló tanítást már jóval előbb el kell sajátítani, hogy a gyakorlatba át tudjuk majd ültetni, ha eljön az ideje. Az Isten akarata szerint való házasság az a terület, ahol leginkább meg kell élnünk az álarcnélküliséget. Az 1Móz 2,18-25 tanulsága szerint a házasságot maga Isten tervezte az ember számára. Méghozzá azért, mert „nem jó az embernek egyedül lennie”. Ez az első hely a Szentírásban, ahol szóba kerül, hogy Isten teremtésében valami nem jó. Isten ezért szerez „segítőtársat” az embernek. A Szentírásban itt használt szó Isten egyik elnevezése végig az ószövetségben. A 118. Zsoltár 15. versében is így nevezi magát az Úr. Isten tehát egyik saját nevét adta a nőnek. Ez egy igazán különleges dolog.
A házassággal Isten célja (1Móz 2,25), hogy a két fél eggyé váljon annyira, mintha összeragasztották volna őket. A szexuális intimitás során a legmélyebb kötődés alakul ki a két ember között. Az Isten szerint való házasságban mezítelenekké válnak egymás előtt a felek fizikailag, érzelmileg, szellemileg és nem szégyellik ezt. Egymás szerelmesévé és legjobb barátjává válnak, amint azt az Énekek éneke 5,16 is mutatja. A Filippi 2,3-4 szem előtt tartása segítheti a kapcsolat bensőségességének növelését. Fontos tehát, hogy a házastársak semmit se cselekedjenek versengésből, keressék a másik hasznát, azaz kerüljék az önzést. A feleségek azt a meghívást kapják, hogy saját érdekük előtérbe helyezése helyett gondolkodjanak és gondoskodjanak férjük vágyairól. Hiszen minden feleség számára életében a legközelebbi személy a férje. Ezért fontos arról gondolkodnia, hogy hogyan lehet segítségére. Nagy és fontos kérés az Úr felé minden feleség részéről, hogy az Úr férje segítése érdekében faragjon le az ő önzéséből. De fontos tudni, hogy minden bensőséges házastársi viszonyt az önzés tesz tönkre. Ezért fontos minden feleségnek megtanulnia és alkalmaznia a Filippiekhez írt levél 2. versét. Ezen az úton juthatnak férjükkel valódi szerelmes és barát viszonyba.
Linda előadása után Jessa tett tanulságot házasságának első évéről. Mint mondotta, bár jártak jegyesoktatásra, mégis elvárások voltak benne a házasságot illetően. Úgy gondolta, hogy a házasságkötés után már soha többé nem lesz magányos és könnyebbé válik az élete. Sajnos ez a vágy nem találkozik a valósággal. Személyes életében meg kellett élnie, hogy házasságkötése után olyan műtéten esett át, aminek következtében nemigen hagyhatta el a házat. Az egyedüllét depresszióssá tette, amit kezdetben titkolni igyekezett férje előtt. De a házasságban az álarcnélküliség megkívánja, hogy lelkét is feltárja férje előtt, akkor is, ha éppen fáj, ha nem szép. A szeretet lényege hogy megismerjek és megismerjenek. Ez pedig sebezhetővé tesz testileg, lelkileg. Az igazi bensőséges kapcsolatról szépen beszél a 139. szoltár 1-6 verse. A Bibliában a megismerni héber szó a szexuális együttlétet is jelentő szóval egyezik meg. Ezt használja a Szentírás az igazi mély ismeret kifejezésére. Jessica imaként javasolta a 139. zsoltár 23-24. versét, melyben arra kérhetjük Istent, hogy tárja fel számunkra és tisztítsa meg azokat a területeket, ahol távol tartjuk magunkat férjünktől. Ez a folyamat nehéz, igazi tűzpróba. De ez a tűz segíthet közelebb kerülni férjünkhöz és együtt Istenre vetni tekintetünket. Meg kell osztanunk a társunkkal, hogy valójában hogyan vagyunk, mire vágyunk, mit szeretünk. Izgalmas folyamat Jézuson keresztül megismerni a másikat és magunkat, illetve megtapasztalni, hogy a másik ennek következtében úgy és olyannak szeret, amilyenek vagyunk.
Darlene tanulságtétele során az 1Kor 13 versét helyezte a résztvevők szívére, mint a bensőséges házasságot segítő biztos pontot. Először a szeretet jóságos voltáról beszélt, melynek gyakorlásához Isten segítségét kérhetjük. A szeretet nem irigykedik kitétel kapcsán javasolta, hogy érdemes határvonalat húzni házasságunk köré. Könyvek, televízió, filmek, internet esetében egyaránt komoly határt húzni arra nézve, hogy mit engedünk magunkhoz közel. Mert ezek szinte észrevétlen el tudnak szakítani társunktól annak révén, hogy elégedetlenné tesznek a jelen helyzetünkkel, férjünkkel. Fontos továbbá, hogy ellenkező nemű személlyel ne ápoljunk bensőséges baráti kapcsolatot. Ha mindezek ellenére valami vagy valaki beférkőzik a két fél közé, akkor sürgősen segítőt kell keresni, aki imádkozik értünk és elszámoltat, valamint be kell avatni a házastársat is. A már megrendült érzelmek lassan fognak visszaalakulni, de mindig van remény. Azon versre, hogy a szeretet nem kérkedik, nem keresi a maga hasznát, javasolta, hogy vessünk számot azzal, nem önközpontú-e a házasságunk. Nem támasztunk-e elvárásokat férjünk felé. Nem gondoljuk-e azt, hogy milyen ügyesen látjuk el a családot, vagy hogy tökéletes feleségek vagyunk, vagy jobban tudunk elvégezni dolgokat, mint a többi családtag. Ha ilyesmit fedezünk fel magunkban, akkor önmagunkról Istenre kell emelni tekintetünket. A Filippi 2,3-7 verseit alkalmazzuk férjünkre is. Viselkedjünk vele szemben úgy, ahogyan Jézus viselkedett másokkal. Hiszen Ő is szolgai formát öltött. A nem gerjed haragra és nem örül a hamisságnak rész kapcsán jelezte, hogy éppen a házasságunk az, ahol legönzetlenebbnek kellene lenni. A házasságban saját szívünket látjuk vissza. Ez a vers segít, hogy tudjuk adni és fogadni a bocsánatot Istentől. A szeretet gyakorlásához, házasságunk bensőségességének megtartásához 2 gyakorlatot is ajánlott Darlene. Saját házasságukban ők minden reggel, felkelés előtt kb. 15 percet töltenek együtt közös imában. Illetve minden házassági évfordulójukon 1 napra elvonulnak kettesben, s a nap során egy közös naplóban megörökítik az elmúlt éve legszebb pillanatait és harcait, az imádságaikra kapott válaszokat, azokat az embereket, akiket Isten használt az életükben akár próbaként, akár bátorításként. Ebben a naplóban fogalmazzák meg továbbá imakéréseiket a következő évre, az Isten vezetésével elérendő célokat. A nap során továbbá imádkoznak mindenkiért, aki eszükbe jut.

A következő előadó egy magyar tanulságtevő volt, aki saját házasságának története kapcsán osztott meg néhány tanulságot a résztvevőkkel. Kiemelte az Istennel való szoros közösséget (közös ima minden nap), házasságról szóló jó könyvek közös olvasását, valamint házaspáros konferenciákon és tanfolyamokon való közös részvételt. Utóbbi segít tágítani a szemléletet abban, hogy mások is nehézségeket élnek át és van megoldás. Fontos tanulságként említette még, hogy a feleségnek mindig férjét kell elsőnek tekintenie és gyermekeit másodiknak, hiszen férjét örökre kapta, míg gyermekeit csak időlegesen. Fontos, hogy szeretetteljesen búcsúzzunk férjünktől és szeretettel várjuk őt haza. Érdeklődjünk a vele történtek felöl. A lakás helyett a személyeket tekintsük fontosnak. És szakítsunk elegendő időt arra, hogy kettesben is legyünk. Ekkor kérjünk meg másokat, hogy vigyázzanak a gyermekekre. 

A konferencia további négy előadásáról és a tanúbizonyságokról a következő részekben számolok majd be. 

1 megjegyzés:

  1. Álarc nélkül az életünkben, álarc nélkül a házasságunkban... Linda Dillow és társnői segítették a hétvégi konferencián részt vett 4000 nőt ebben a folyamatban. Folytatása következik majd...

    VálaszTörlés